Hozzáállás kérdése
Dátum: Május 17, kedd, 06:28:10
Téma: Életünk napjaink
 |
Nagy a felháborodás az érettségi botrány miatt, de csak azért, mert valami félreértés történt. Valaki vagy valakik a vizsgák előtt közzétették az érettségi tételeket, ebből pattant ki a botrány.
|
Senki sem gondolt arra, hogy itt, kérem, egy kisérlet folyik.
Miről is van szó?
Kezdeném egy kérdéssel: mi az oktatás lényege, célja? Az, hogy a nebuló tanuljon. És az érettségi tételek nyilvánosságra hozatala végeredményben ezt a célt szolgálja. Hiszen ahhoz, hogy valaki eredményesen vizsgázzon, nem elég a kérdést, a választ is tudni kell. Vagyis meg kell tanulni. Most csupán egy néhány kérdést tettek elérhetővé a vizsgák előtt. Kísérletképpen. Jövőre már az egész tananyag hozzáférhetővé válik, annak tehát, aki sikeresen akar majd levizsgázni, az egészet meg kell tanulni. Olyan nagy baj ez?
Vagy ott van egy másik botrányos dolog. Elfeledkeztek egy hulláról a János kórházban. Istenem. Ilyesmi előfordul. Szürke hétköznapon történt, nem halottak napján, hogy emlékezni kelljen. Hátvági Józsi barátom szokta volt mondani szeretett nagyapjával kapcsolatban: tudod, annyi gondom-bajom van az élőkkel, a halottakról mindig elfeledkezem. Még szerencse, hogy évente egyszer erre is felhívják a figyelmemet.
Sok mindent lehetne felháborodás helyett nagyobb megértéssel kezelni. Két barátom is mesélt egy-egy idevágó történetet. M-et, ahogy mesélte az egyik, pilóta ismerőse látogatta meg nem sokkal a felszállás előtt. M. ivott már két-három konyakot, vendégszerető módon ugyanerre kapacitálta a pilótát is, aki ezt azzal hárította el, hogy hamarosan repülni fog. M. aztán elmondta nekem, hogy ő rögtön megértette a pilótát, hiszen tényleg, ha iszik és megérzik rajta, hát azonnal repül. Egy ilyen jó állást pedig vétek lenne kockáztani.
C. barátom szintén egy ismerősét hozta szóba, akiről baráti körben köztudott volt, hogy - úgy mondjam - túl kicsi a szerszáma. Ennél fogva félénk, gyámoltalan, visszahúzodó, kerüli a nőket. Egyszer aztán rávették az illetőt, hogy keresse fel Jolánkát, aki pénzért árulta bájait. Az említett ismerős félszegen és az önbizalom teljes hiányában csúsztatta ropogós bankjegyeit az éjjeliszekrényre, s kezdte ledobni magáról ruháit. Egyszer csak, amikor ott állt már pucéron, Jolánka váratlanul visszaadta neki a pénzt, és kijelentette, hogy szó sem lehet a dologról. Szegény férfi ijedten kérdezte: és mégis, miért nem? Erre Jolánka azt felelte: őneki semmi baja, kifogása nincs, de… Hát akkor? A szomszédok miatt, mondta Jolánka, és odamutatott barátunk két cingár lába közé: tudod, egy ekkora mordály, ha egyszer elsül!
Bányai Tamás
Hozzáállás kérdése
|
|