Fullextra.hu - Nőjjünk fel a feladathoz!

"Szegény érettségizők! Váltsák le a oktatási minisztert! Esélyegyenlőséget a diákoknak!"- kicsit máshogy.
Avagy: Lépten-nyomon mást nem hallani...

Eddig nem érdekelt. De egy nagy családi ebédnél kinyílt az a jólismert bugyli a zsebemben...
A havi nagycsaládi ebédnek érkezett el a napja. Szeretem ezeket a kis szertartásokat, hiszen minden közelebbi rokonnal találkozom egy ebéd erejéig. Unokatestvérem, aki idén érettségizik, a szokásos pusszancs után egyetlen mondatával vérvörösre szennyezte addig tiszta tudatom: "Tudod, hogy alkotmányos jogot sértesz azzal, hogy idén jelentkezel ismét?"
(Ha egy kis önéletrajzi intermezzót szúrhatok közbe: Tavaly érettségiztem, még a "régi" rendszerben. A maximális 120 pontból 116-ot értem el. Természetesen nem vettek fel sehova.)
Nos felvéve a megkezdett fonalat, már három napja kattog az agyam, és mélységesen fel vagyok háborodva! Nem tudom csapongó gondolataimat türtőztetni, belevágok a közepébe.

Alkotmányos jogot sértek? Micsoda baromság ez? Melyik hígagyú találta ki? Ugyan, miért vétenék a jog ellen? Talán azzal, hogy én is lepengettem azt a 3000 Ft-ot minden egyes jelentkezési lapért? Vagy azért, mert már kezemben van az érettségi bizonyítványom?
Miért érne többet, vagy kevesebbet az én papírom? Vagy talán az én tudásom már elavult az új rendszerhez képest? Miért tudnék többet vagy kevesebbet? Nem értem! Lássuk be! A tételek ugyanazok, nem szólhatnak másról, csak modernebb címet lehet nekik adni, pl.: Ady ars poetica, vagy Ady szellemi meggyőződésének kibontakozása.. Teljesen mindegy, hogy hívjuk, a lényeg ugyanaz marad! Ismétlem, a témák maradtak (csak a diákok cserélődtek).
Én vagyok a nem fair? Ellenem dörömbölnek a dühös szülők a parlament, és a jog kapuin?! Kérem szépen! Nem én adtam el 60.000 Ft-ért az érettségi tételsorokat! És nem én használtam őket élesben! A saját osztálytársak, évfolyamtársak, egy hajóban evező iskolások ragadták meg az alkalmat, nem én voltam a hunyó. Ráadásul rebesgetik, hogy hiába törölték el az első matek érettségit, a második is kiszivárgott, és ez nemcsak a matekkal van így, azt ugye sejtjük... Ezek után nem kellene belegondolni, hogy míg tavaly teljes titokban lezajlott a megpróbáltatás, a diákoknak fogalmuk sem volt a kérdésekről, amíg az ideieknek nagy része tudta.... Szóval kinek volt is nagyobb esélye a sikeres érettségire? Nekem, vagy az unokatesómnak?
Nem akarok politizálni, mert vallom, hogy szót és energiát nem szabad rá pazarolni, de miért kell az oktatási miniszter leváltását követelni? Talán ő volt az, aki kinyitotta a borítékot és eladta az irományt? Szerintem azt az illetőt kellene meghurcolni, (teljesen mindegy, hogy nyomdász, raktározó, szállító, tolvaj, vagy tanár) aki kiadta az infot.
És még nem fejeztem be.
Várható volt, hogy lesz egy érettségi "rendszerváltás". Miért is? Tavaly a felvételinek nem lehetett megfeleni, a felsőoktatási intézmények olyan követelményrendszert állítottak fel, hogy még a csodagyerekek is sírva jöttek ki vizsgákról. Érettségi után nem jött a nyár, nem volt pihi, vagy kisebb levegővételnyi megállás. Csak tanulás, az érettségi adrenalin nem csillapodhatott, még jobban felspannolták. Irány ma Szeged, holnap Pécs, Debrecen, Győr, Nyíregyháza, ahova csak rendeli a levél az embert. Most máshogy van. Maximum csak alkalmassági vizsgára küldenek ki papírt, nem kell rohangálni az írásbelik és a szóbelik után. Az érettségi állít rangsort.

Még csak annyit fűznék hozzá. Elég szubjektív. Mindig is jó tanuló voltam, 4,8-as átlaggal érettségiztem és fejeztem be a gimnáziumot. Magabiztosan álltam a sarat mindvégig. Még bíztattak is: "Úgyis felvesznek, pláne ennyi ponttal!" Nem így lett, nagy arculcsapás az élettől. Augusztusban mély depresszióba zuhantam, kisebbségi komplexusom lett a kudarctól, nem tudtam, mit kezdhetnék magammal, és tudom nem én voltam/vagyok az egyetlen. Jelenleg kényszer pályán vagyok, megutáltam az iskolát, nem érdekel, amit tanítanak, mégis minden egyes hétköznap megerőszakolom magam, mert bennem él a remény, hogy majd szeptembertől másképp lesz. Máshol leszek. Végre én is főiskolán, vagy egyetemen.

Zárva gondolataimat. Nagyon fáj, hogy megbillogoznak, én sem tehetek róla. De félreértés ne essék! Nem vagyok az ideiek ellensége, eddig is, most is úgy érzem, hogy egy hajóban gályázunk előre a ködben. Csak fáj, hogy azt hiszik ki akarom túrni őket a bárkából, és fáj, hogy ki akarnak túrni a bárkából. Őszintén szólva nem tudom, hogyan bírnék ki még egy elutasítást.