A Csúcs...
Dátum: Június 24, péntek, 21:35:46
Téma: Életünk napjaink
 |
Van egy szerelmem.............
A hegyek, a folyók, a virágok és mezök végtelen szerelme. Imádok futni, rohanni a semmibe.
|
Az arcomat csapja a friss szellő, és térdig gázolok a mezö hullámaiban. És egy tiszta kékvízü patak, medre kövekkel kirakott szebb mint mábmely festmény, narancssárga pici aranyhalak játszanak benne, a szüleik terelgetik öket. Mindannyian vidámak és felszabadultak. Fantasztikus érzés, egy ódon fahíd, romantikus hatást kelt bennem, de én otthagyva mindent csak rohanok tovább. Meredek részhez érkeztem, köves hatalmas gránitok, kapaszkodnak a hegyoldalba. De én csak megyek nekik, bizom magamban, az izzadság patakzik le az arcomon, élvezem fáradt vagyok de élvezem.Ez nem olyan fáratság, mint a munkában megfáradt ember kimerültsége. ÍEgy kellemes erövel feltöltö fáratság, ami ha rámtör csak még jobban ösztönöz hogy kapaszkodjak tovább mert már nincs messze. Igaqz már tudom holnap izom lázam lesz de csk megyek, nem érdekel. Csak az hogy a csúcsra jussak.
Felértem...... Valami megkönnyebülés féle önt el, az hogy már elértem valamit, a gyözelem érzése az mi elöntött.
Ha valaki leküzd egy akadályt, vagy épp csak küzd érte, azt támogatni kell, mindenkor, mindenben. A Barátok és a Család dolga ez.Mert ha valaki mögött senki sem áll az vézetes, úgy nem fog semmi elérni, vagyis csak egyedül nagyon nehéz.
Minden embernem át kéne ezt gondolni, hogy ő mögötte ki áll és ő ki mögött áll.
|
|