| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Selymes, esti csók |
|
Lacoba
Olyan édes... Érett...
Selymes, esti csók
Nyár tombol - eszetlen a hőség -
kristályos ütemre remények,
képek égnek a szikra körmén,
s lángoló szerelemhez érnek
ábrándok, erőtlen erények.
...S elfújja a szél az üvegszív
aprócska szilánkjait - árnyak
botladoznak ikont szemébe -
míg alaktalan álmok áznak
ízekre kopott sugarában...
Szállj, szállj ezer édes, ezüstös,
csengő szavam, oldj ereinkben
még ezernyi szerelmes érzést,
vedd magadhoz a fényeinket,
s öntözd meg ölünkben a kerted!
Szólj nyári dal! Ékesen áruld
strófád! Esedezzetek ódák,
hallgatag metaforaláncok,
rímek, angyali képsorocskák,
és zengjenek újra a múzsák!
...Nyár van. Sorakoznak az órák -
új pillanatokkal üzennek -,
múltba készül a tegnap, s emlék
lesz csupán az iménti selymes,
esti csók... Olyan édes... Érett...
Zagyvaróna, 2007. július 18.
|
Ideje: Július 31, kedd, 22:49:35 - Veva
|
|
| |
|
| "Selymes, esti csók" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
