| Küzdőtér |
|
|
|
Agora
Ha az ember magányos hajlamos kisebb fokú örültség elkövetésére. Miért? Mert társas lények vagyunk. A magány fájdalmas
Felhőváros
Bevezetés
hiányérzetett okoz. Szükségünk van valakire valamire ami érzelmeket érzéseket gerjeszt bennünk. Valós vagy valótlan érzéseket. Egy idő után ennek kevés a jelentősége. Kell valami emberi érzés azért hogy emberiek maradjunk… Nem mindig ismerjük be. De így van.
Vannak napok, amikor minden egyszerű
Vannak napok, amikor rám ragyog a nap
Vannak napok, amikor egyedül vagyok
Senki se nyújtja már felém kezét…
Hittem az álmokban a lehetetlenben
Abban hogy te megváltod életem
Örült vagyok, amiért annyira kell
Egy szerelem mely nem létezhet
Vannak napok amikor elhiszem ez így jó
A távolság nem akadály többé nekem
Vágyak szárnyán repülve érkezem
Ajtód előtt negálok, bekérezkedem
A történet.
Egyszer volt hol nem volt, volt egy világ melyben éltek emberek. Minden embernek megvolt a maga tökéletes párja. Igaz nem minden embernek adatott meg ezzel a tökéletes párral való élet. Akiknek megadatott azok felhőtlen boldogságban élték életüket, tökéletes társukkal. Akiknek nem adatott meg ez a kegy azoknak ott volt a Felhőváros. Felhőváros az a hely, ahol az álmaikat megtalálhatják azok akiknek ez a vágyuk…
Felhőváros angyal őrei felügyelték a kapukat, hogy idegen és illetéktelen személy ne léphessen be az álmok birodalmában. Az angyalok feladata volt a felügyeleten kívül az is hogy az arra érdemes egyéneket megjutalmazzák. A jutalom azoknak járt akik elvesztették szeretteiket vagy önhibájukon kívül lettek magányosak. A jutalmuk az volt hogy kaptak egy tökéletes társat, aki bár kis ideig de velük maradt.
A történet hőse boldogtalan volt. Elvesztette a reményt. Pedig azt mondják a remény hal meg utoljára. Talán csak feladta? Vagy tényleg nem volt számára remény? Az Angyal úgy döntőt segít neki. Felkereste. Felajánlotta, hogy jöjjön el Felhővárosba.
Nem lehet. Nem mehetek.
Már mért ne jöhetnél? Érdemes vagy rá.
Nem, nem vagyok
Mért ne volnál? Jó vagy. Sok jót tettél másokkal. A múltban történteket pedig elhomályosítja majd a feledés.
Nincs jogom a boldogsághoz. Olyat szeretek akit nem szabadna. Nem tudom, nem akarom felejteni.
Ezt nem tudtam. Pedig általában mindenről tudok.
Még magamnak sem vallottam be, menyire szeretem.
Hát itt az ideje hogy kiderítsük.
Mit?
Talán ö az kit megtalálva megtalálhatod a boldogságod. Persze a boldogság nem mindig fájdalom mentes.
Ezt tudom.
Akarod? Akarod tudni ki ö, Mi történne ha …
Akarom.
A tudásnak árra van. Ha viszont szeret akkor boldog leszel. De ha nem választanod kell..
Tudom, a felejtés vagy az öröké való keresés…
Angyalként is jó létezni, van előnye és hátránya. Előnye hogy nem érzel bánatot, nem érzel fájdalmat, nem érzel éhséget.
Mi a hátránya?
A tudás és a vágy… a kísértés hogy megkaparintsd azt amiről már lemondtál…
Ez bonyolult…
Igen az. De kevesen jutnak el oda hogy dönteniük keljen. Neked sem kell… Hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok.. és mindenrendben lesz…
Igen…
Csukd be a szemed és gondolj arra, akit lelked rejtekében őrzöl. És ott lehetsz vele. Megtudhatod amit csak akarsz…
Hol itt a csapda?
Van. Nem tagadom. De nem szoktak bele esni….Gyere…
Becsukta a szemét és lassan érezte amint elhagyja testét. Lenézet magára ott ült a parkba a padon.. olyan volt mintha csak aludna. Szívéből egy ezüstös fény fonal kígyózott és összekötötte önmagával…
Menj az időd, korlátózott..
Elindult. Át lebbent a fák felett mint könnyű nyári szelő … hétmérföldet suhant majd tenger hullámain delfinekkel játszva megérkezett …Felhővárosba. Meglátta azt kiért ide jött. Lelke megtelt végtelen szeretettel és a magány mint múló illúzió úgy tűnt tova... Szia akarta mondani….de nem volt hangja.. gondolatai csak habok voltak melyek bele vesztek az óceánba. Leült az ágy szélére óvatosan hogy ne ébressze fel a másikat... a látványtól megremeget a lába... Milyen nyugodtan alszik... Nézte... Nézte és nem bírt betelni a látvánnyal... Végre itt vagyok... Nem számított hogy láthatatlan és halhatatlan a másik számára... Egy hajtincs a férfi szemébe lógót ... Kisimította és félve érinttette az arcát... Testét melegség hullámok járták át... Szeretlek gondolta... Szeretlek ugye tudod? Annyi mindent akartam mondani de most nincsenek szavaim... sem gondolataim... csak érzések... s ezek az érzések betöltik egész lényemet...
A férfi megfordult lecsúszott a takaró róla... Felemelte és betakarta. Egy ostoba ötlettől vezérelve mellé bujt az ágyba... Átkarolta a nyakát.. Úgy sem tudja .. nem érzi.. A másik ajkát sóhaj hagyta el... Újra megfordult... Maradj nyugton mondta magának még felébreszted .. és akkor vége az egésznek.... Less bele az álmaiba... Így tudni fog rólad- halotta az angyalt... Ezért jöttél. Képtelen vagyok rá.. Nem tehetem.. Az nem volna igazságos vele szemben. Az élet soha nem igazságos.... Veled szemben mi volna az igazságos? Te döntsd el. Nincs csak ez az egy esélyed... Egyetlen éjszakád... Tudom - de most hagyj magamra.... Eltűnt az angyal... Közben a férfi felébredt ... Felkelt és kiment a konyhába... Kinyitotta a hűtött és bele nézett... hideg inni valót kereset... arcán csalódottság jelent meg amikor nem talált... elővett egy poharat és vizet engedet a csapból... A nő rálehelt a pohárra ami egyből lehűlt... bepárásodott a férfi kezében... amikor szájához emelte a poharat arra gondolt: Milyen kellemesen hideg a víz... ez a csoda belefért az éjszakai csodák közé... visszament, és visszafeküdt az ágyba... Egy darabig álmatlanul forgolódott.... Különös gondolatok suhantak át rajta... de egyik sem marad annyi ideig hogy mélyebb benyomást hagyott volna benne... Aludni kéne - mondta ki halkan ... csak már nem vagyok álmos... Eközben a nő ott ült vele szembe a fotelba és nézte öt halotta gondolatait de nem befolyásolta.. Aludj suttogta a férfinak és átlibben a szobán .. kezét a homlokára téve... a férfi pillái megremegtek teste ellazult és lélegzete lelassult... Néhány másodperc múlva nyugodt és pihentető álomba találta magát... Álma nyugodt volt... Könnyed és megnyugtató... Furcsának találta álmában hogy álmodik de hát az álmok mind furcsák...
Az orra csörgésére ébredt. Szemét kinyitotta.... De jót aludtam - gondolta. Tele volt energiával és ötletekkel. Minden szebbnek tűnt... Érdekes - gondolta - miközben a reggeli kávéját kavargatta, nem szoktam ilyen pihenten ébredni... mindig alig tudok felkelni. A nő követte mozdulatait és nem bírt betelni a másik közelségével...
- Lassan lejár az időd- halotta az angyalt
- Had maradjak- Csak néhány órát.. Kérlek
Mindenek árra van
Ennek mi az árra? Nem is érdekel. Maradok
Nagy árat kell fizetned érte... Nagyon nagyot... Az életed a tét..
Rendben.
Te tényleg nagyon szereted? Önzetlenül?
Önző módon....- azt hiszem
A szerelem mindig önző- és ettől lesz önzetlen...
Menj...- mondta- és az angyal eltűnt...
Eközben a férfi felöltözött.. És a kocsi kulcsait keresete... Egyre idegesebben
Körbe libbent a szobában- kulcsok mondta- és a kulcsok megjelentek az asztalon-ahol a férfi ép megnézni készült. De jó vagy 5- szőr megnéztem és nem láttam. Fogta a kulcsokat és elindult a városba. Az úton lassú volt a forgalom. Mindenki sietett és mindenki időben akart oda érni.
*
Eltelt néhány orra amikor az angyal újra megjelent. Tudom- mondta és megértetem mennem kell. Így igaz.
Búcsúz el tőle
Nem tudok. Képtelen vagyok rá.
Próbáld meg. Soha többé nem láthatod.
Közel ment a férfihez aki ült az íróasztalán és kezét a vállara tette . Itt kel hogy hagylak.
Nem maradhatok tovább. Vigyáz magadra. Szeretem volna mindent elmondani de nem volt rá erőm. Szeretlek. De minden olyan mulandó. Nem robbanhatok be az életedbe csak úgy... A férfi mintha halotta volna felnézett... tekintetük találkozott... A férfi torka hirtelen kiszáradt, és nyúlt hogy töltsön magának vizet az asztalon levő üvegből... Amint megérintette az üveget furcsának találta, hogy milyen hideg a víz.... Mint az éjszaka... igen...
A nő megérintette a vállát: ne törődj vele... Idd meg... A fény- fonal zsugorodni kezdett és egyre távolodott a férfitől... Mintha valami belső sugallatra tennél a férfi az ablakhoz ment és kinézet... A színek szikráztak a napfényben- mint még soha- mint soha mint soha..
*
Itt vagyok.
Hát nem volt valami sikeres a randid...
Ne gonoszkodj. Azt hittem az angyalok megértők ...
Az is vagyok. Elintéztem neked hogy ..
Hogy legyen választásod...
Választásom?
Választhatsz két dolog között...
Mond
Az egyik láthatatlan maradsz és őrangyala lehetsz...
Ezt akarom
Vagy.... De a másikat nem is halottad...
Nem is akarom.
Akkor döntöttél...
Igen.
Tudnod kell.... Minden ami vele történik jó vagy rósz te érezni fogod. Megosztja veled a fájdalmát a mások iránt érzett érzéseit... Elfogod viselni?
Elfogom...
Akkor is ha a te érzéseid ugyan azok maradnak....Ha magaddal viszed őket?
Meg teszem...
A másik lehetőség az lett volna ...
Hogy elfelejtem... Az érzéseseket és öt...
Igen. Tényleg különös lény vagy. Egy idő után a szerelmed már nem fog fájni valami édes nyugalommá szelídül?
Igen. De látom már mindent tudsz. Menj. És vigyázd öt.
*
Visszament a férfi életének része lett... Hosszú ideig óvta és egyengette lépteit. Rá talált az igazi társra és vele egyűt tudod örülni... Amikor az élete vége felé járt és magányos volt a férfi.. egy éjszaka megtette azt amit egykoron kellett volna. Belépet a férfi álmába és meg is mutatta magát.. Tudtam hogy vagy. Éreztem.. csak sejteted... Tudod én minden gondolatodat hallom azt is amit nem mersz gondolni... Miért most? Mert nem sokára át kell lépned a kapun...
Te velem leszel...
Az a kapu nekem is nyitva van és nekem nem lesz már teendőm nélküled...
Hogy tudtál feláldozni mindent. Értem. Nem is érdemeltem meg.
De én megérdemeltem. Ezt választottam és soha nem bántam meg a döntésemet.
Ez igazságtalan.
Az élet soha nem igazságos....Szerettelek szeretlek... és mindig veled voltam. Anélkül hogy tud... Önző voltam a döntés meghozatalánál mert nem akartam hogy elhagy ...soha...
Csitt. De nem is szerettelek.... Nem szerethettelek... Nem is ismerhettelek...
Talán így a jó ... a múlton kár gondolkodni...
Igen ... Hagyta magát meggyőzni a férfi.... Készen álok. Mehetünk. És többé ne hagyj el... Soha ne légy láthatatlan ....Maradj velem...
G.N.Éva honlap http://invitel.hu/ettamas
|
|
| |
|
| "Felhőváros" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Felhőváros (Pontok: 1)
Angeli Ideje: Szeptember 26, szerda, 12:03:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez egyszerűen gyönyörű. Mondjuk nem értem a sok helyesírási hibát benne, olyan, mintha elütögetnél inkább, de nem is érdekel ez most. Nagyon megfogott a történeted. Gratulálok! (Azért nézd már át egy helyesírásellenőrzővel, csak, hogy tökéletes legyen, és én is megnyugodjak...) :-))) |
|
|
|
|
|
|
