| Küzdőtér |
|
|
|
locseigabor
Naiv emberek sokasága elhiszi mind-azt, amit a reklámok hirdetnek, közölnek.
Ködös téli reggel kelsz fel álmodból, és ébredsz vadonatúj Cardo matracodon. Hátad kissé sajog a nem túl hosszú éjszakai alvástól, pedig a reklám szerint kényelmes, és az ember a föld felett jár, mikor hosszabb ideig érintkezik a matraccal. Tested egésze sajog. Gyűlölöd a világot, amiért így átvertek, elhitették veled az egészet, ami nem is igaz. Naiv emberek sokasága elhiszi mind-azt, amit a reklámok hirdetnek, közölnek. Ez már így van a tévé keletkezése óta.
Kimászol az ágyadból. Magad előtt látod a legújabb Sony tv-t és lejátszóját. Csak ez emlékeztet már a tegnap esti filmre, amit milljó 15 perces reklámmal adtak le. Kimész a konyhába, de még a fájdalom mindig érződik minden pontodon. Érzed a tested sajgását. Kezd őrjíteni a fájdalmad. Egyre jobban fogyasztja az energiád. Konyhaszekrényedből előveszed a zacskós, őrölt Completta kávédat. Felrakod főni az új Briver gáztűzhelyedre. Szívesen raknád mikrohullámúba, ha ott is megfőne, de ehelyett egy bögre teát raksz be, melegíteni.
Reggelid nem áll másból csak formásra faragott Mackó sajtból, krémes Rama margarinból, és hihetetlenül finom Csabai-kolbászból. Ezek nem tartalmaznak tartósítószert, nem hízlalnak, nem károsítják a szervezetet. Nemrég olvastál egy hírt az újságban, vagy az interneten, miszerint ezek a termékek rákkeltő hatásúak. Nem tudod már kinek higgy, csak tömöd magadba a reggelit, hogy időben odaérj a találkozóra a barátnőddel. Kiérsz a vonatállomásra. A vonat természetes módon késik. Miért lehet ez? Valószínűleg ők is a Maggi 5 perc alatt elkészülő termékét fo-gyasztják reggelire.
20 perc elteltével megérkezik a vonat. Felszállsz rája. Mindenfelé csak boldog embereket látsz. Ők biztosan a legújabb fogkrémmel mostak fogat, a legboldogítóbb ételt fogyasztották, és a legjobb matracon aludtak. Ők is keveset aludtak, de nem tettetik magukat fáradtnak, hogy hite-lesítsék a termékekről készült reklámok igazságát. Olyan világba kerültél, ahol mindenki boldog, senkinek nincs baja, rendben van minden az életében. Mindenki úgy beszél a másikkal, ahogy azt elvárják egymástól, és ahogy az évek alatt kialakult impressziók ezt maximálisan kihozták. Boldo-gok az emberek, de te mégsem állsz be a sorba, álszent vigyort erőltetve arcodra. Te magadat mutatod. Nem hazudtolod meg magad, csak magadat adod. Ez valószínűleg nem fog tetszeni a többi manipulált egyénnek, de te nem törődsz ezzel. Ők már rabjai lettek a reklámoknak, elhitték azt, amit közöltek, és ebből már nincs menekvés. Mindenki látja rajtad, hogy bánatos, fáradt, életunt vagy. Nekik nincsenek ilyen problémáik, mert ők a reggelt „Győri Édes Jó reggelt”-tel és egy Centrum multivitamin-tablettával indítottak, ami feldobta őket, elfelejtették a gondjaikat, törődnek egymással. Legnagyobb gondjuk, hogy melyik Loreal ajakrúzst vegyék meg a sarki kö-zértben.
A vonaton bámulsz ki az ablakon. Mindenhol szinte kétféle reklám vetül a szemed elé: egyik a szexualitást tartalmazó, a másik a politikai nézeteket hirdető tábla. Nem tudsz már itt sem sza-badulni az élet visszásságaitól, és csak üres fejjel nézel ki magad elé, megpróbálva nem tudomást szerezni arról, ami ingerel. Nem tudod, hogy mi értelme van ennyi reklámtáblának egy kupacban. Leszállsz a végállomáson, a Nyugatiban.
Nagy hévvel indulsz a Westendbe, hogy lássad már végre életed értelmét. Mész az embersokaság között és mindenfelé márkák rohangálnak egyik, másik irányba. A Nike, Adidas és Budmil-be öltö-zött egyének tömege közlekedik, keresve helyüket az élet forgatagába. Mintha csak a föld felett lebegnének, elkábulva a reklámhatásoktól. Nem sok idő telik bele, mire eléred a már évmillióknak tűnő percek után azt, amire vágytál: Barátnődet.
Vidám, meleg puszit nyom ajkadra, amitől szinte tűzbe hoz, annyira Loreál-os. Ezt a lángot csak tovább szítja a legújabb Rexona dezodorja. Azt gondolod legszívesebben letepernéd, annyira vadító és szexi a lány, viszont eszedbe jut, hogy mégiscsak nyilvános helyen vagytok, így hanyago-lod az ötletet. Kéz a kézben fogva mentek az üzletek között és beszélgettek. Nagyon jól érzed magad. Levegőben finom illatok terjengnek, mikor közelítetek az étkezdék felé. Kezdet megkí-vánni a kaját, noha még nem telt el 2 óránál több az ébredésed óta. Nagyon megkívánod az éppen melletted elhaladó idős nő kezében lévő sajtburgert, amit az amerikai McDonald’s hozott be szerény kis hazánkba.
Visszafordultok, kerestek egy ilyen étkezdéd, és rendeltek magatoknak egy-egy burgert, és kellő nyugodtsággal elfogyasztjátok, és tudomásul veszitek, hogy nem laktatott eléggé. Nem akartok még több gondot, így nem vesztek többet belőle, hanem inkább mentek keresni valami izgalmas dolgot. Kimentek a tetőtérre, és azt látjátok, hogy hétágra süt a nap. Alább nem fog hagyni, mert egy darab felhő sincs az égen, csupa kék mindenütt az ég. A madarak csiripelnek, mindenki bol-dog, és még – ritka az ilyen alkalom, de – Te is. Pedig nemrég keltél ki pihe-puha ágyikódból, tel-jes levertséggel, fáradtsággal. Volt valami a hamburgerben? Nem tudod.
Csak örülsz, hogy boldog vagy. Nem foglalkozol mással, csak egyetleneddel. Ő van most csak a világon, senki más. Úgy érzed vele fogod leélni életed hátralévő részét. Újabb gondolatok, hülye-ségek, ötletek kavarognak fejedben, mivel tudnád megnevettetni. Mondasz egy-két bolondságot, amitől jókedve lesz, és ő is azt érzi, hogy Te vagy a nagy Ő. Sétáltok erre-arra. Amerre csak néztek épületek, és kőtömbök. Nem látni semmi mást. Elvétve itt-ott egy híresebb épületet lát-tok a tetőről, vagy legalábbis azt hiszitek, hogy híres. A reklámtáblák elétek tárulkoznak, és még mindig nem szabadulhattok tőlük. Hatalmukba kerítenek, kényszerítenek, hogy olvasd el őket, vedd meg a hirdetményeket, és légy velük boldog.
Nem törődsz vele, vagy legalábbis igyekszel nem tudomást venni róluk. Elgondolkozol egy-egy más eszmén, aminek köze sincs a reklámhoz, mégis az eredménye ugyanaz lesz: ott lyukadsz ki, ahol a reklámtábla. A tudatalattidat módosítja, befolyásolja a plakát, ami valahol arra kényszerít, hogy előbb-utóbb megvedd azt. Ebben az egészben csak azt a szörnyűséget nem veszed észre, hogy ezek a tudatod alatt vannak, és magadnak sem tudsz okot adni, hogy miért fog meg egy termék külseje, jellege, minősége, olcsósága. Csak odamész és megveszed. Ez az élet rendje.
Beültök egy mozifilmre, kezetekben egy-egy kis adag pattogatott kukoricával. Még fény van. Nem kezdődött el a film, csak zene szól. Halk zene. Ránézel a kukoricászacskóra. Mit látsz? Reklám. Itt is. Néhány percig még beszélgetsz álmaid nőjével, amikor a fények elsötétülnek, és halovány fény tölti csak be a teret. Olyannyira halovány, hogy éppen nem sötétségnek illetnéd. Megkezdő-dik az első film vetítése. Azt hiszed ez már a várva várt filmed, de nem. Mi ez? Mit gondolsz, miután meglátod az első képkockát?… Reklámfilm. Majdnem azonos a várt filmeddel, azonban mégis egy-egy apró eltérés van a kettő között. A két fontos eltérés pedig a terjedelme és mon-danivalója. Míg az egyik hosszabb terjedelmű és van mondanivalója, addig a másik ezeknek a ne-gatívumaival egyenlők.
Megnézitek a filmet, és jót derülve kijöttök a moziteremből. Még mindig ugyanazok a kedves emberek fogadnak mindenütt, akik eddig, és azelőtt. Nem is érdekel már titeket ez a sok vidám ember, inkább hazamentek. Hazafelé ugyanez az út folyik, mint idefelé, semmi változtatással. Lefekszel aludni, és azt álmodod, hogy reklámok kergetnek mindenfelé, mindenütt ezeket hallod, és nem tudsz tőlük szabadulni. Mi van veled?
|
Ideje: április 17, csütörtök, 18:54:45 - Lacoba
|
|
| |
|
| "Ahogy gondolod..." | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
