| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Ott vársz - tudom |
|
Marien
- Amerre a nap nyugszik le -
Amerre a nap nyugszik le
most arra indulok.
Mindig a fényt kerestem
magányos utamon, s benne
Téged, kit életre szintén
a szerelem hívott.
Talán nem láttalak
mert a nap elvakított;
de fejem felett most csillagok,
kísérőm a hold,
s fáradt angyalok.
Erőm véges, de ott vársz - tudom,
Perseidák csillag-esőjében
ahol parázzsá válik a horizont.
|
Ideje: Május 18, vasárnap, 21:26:48 - Lacoba
|
|
| |
|
| "Ott vársz - tudom" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ott vársz - tudom (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Május 19, hétfő, 16:28:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Itt is kivártam egy kicsit. Nem sok sikerrel.
Tudod Marien, a többi felületen is kellene publikálnod, ahhoz, hogy megismerjék műveidet, és nyugalommal fűzhetnének véleményt publikációidhoz! Ezért van az alacsony olvasottság is, hiszen viszonylagos kölcsönösség alakul ki a portálon. Nem csak itt, hanem ez általánosnak mondható. Ugyanez a helyzet itt a Mazsolázóban is, ha figyelemmel kíséred mások műveit, hozzászólsz, akkor valószínűleg ez visszafelé is működik.
A versről. Figyelned kell a veszők alkalmazására. Nem egy nagy ördöngösség.
A témával kapcsolatban egy általánosan jól megrágott dolog. Ilyen ÉN-vers kategóriában nehéz újat nyújtani. Nincs meg az átmenet a szubjektum felől, és az egyetemes mondandóig már el sem jut az egyébként szép eszközökkel kialakított sor. Szubjektív versünknek is kell legyen üzenete, hogy a kívülállókhoz, olvasókhoz is eljuthasson. Nem elegendő csak a tényfeltárás, az egyéni következtetés, annak valamilyen szállal nekünk is kell érintkeznie.
Ha ezekre is figyelsz majd a jövőben, akkor további szép dolgokra lelsz majd. |
|
|
|
|
|
|
