| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: A szent város rítusa |
|
alberth
/Már az őrség útban érte,/
Már az őrség útban érte,
rámutatnak, ő az úr!
Ezt az estét régen félte,
lefogják most cudarul...
Eddig isten volt a népnek,
úgy tisztelték szerfelett.
Holnap ő lesz az áldozat,
megváltótok, emberek!
Nem szalad el, nem teheti,
minden megkoreografált.
Őrök, bírák esnek neki,
pedig semmit nem csinált!
Őrparancsnok jól figyel rá,
személyesen ő felel.
Ha megszökne ez ifjú isten,
a helyébe lépni kell...!
Másnap reggel jő a végzet,
előtte nagy piramis.
Fel kell mászni sok lépcsőjén,
jaj, mily kínok várnak itt!
Mily meredek, milyen magas,
ide nem megy senki fel.
Csak a főpap, s emberei,
kik várják őt késekkel...
Míg tüdő zihál, szíve dobog,
légszomj rajta, s fáradtság.
Elcsigázva felérkezik,
várja szörnyű társaság...!
Vérszomjasan a szent kőnél,
megragadják négy felöl.
Ráfeszíték kéznél, lábnál,
ahová majd vére dől...
Obszidián penge nála,
most látni a főpapot!
Felemeli az áldozótőrt,
mely kezében csillogott...
Szívszaggató jajkiáltás
hallik fenn a magasból.
Onnan jő a szent szózat is,
egyenest a főpaptól...
Kezében a dobogó szív,
kitépetten, véresen.
Felmutatja égre, napnak,
megszállottan, rémesen...
Majd ledobják a holttestet,
a magasból hull alá.
Elvétetett az áldozat,
ezt egyétek, nem soká!
Mert hiszen a szentáldozás,
eszköze e véres test.
Nem sokára étel készül,
ezt egyétek emberek!
Így költözik majd belétek,
istenetek, életre.
Ki nem eszi e kenyeret,
nem lesz annak élete...!
Majd visszatér a körforgás,
idő zökken helyére.
Megkeresik az új istent,
s esküsznek a nevére...
Imádják őt, úgy tisztelik,
minden szépre nevelik.
Akire majd kezét veti,
meggyógyul, ők úgy hiszik...
Évre jön az ünnep napja,
bevonul szent-városba.
Pálmaág és virágeső,
nép áldása fogadja...
Őrparancsnok jól figyel rá,
személyesen ő felel.
Ha megszökne ez ifjú isten,
a helyébe lépni kell...!
Debrecen, 2007. 11. 15.
|
Ideje: Június 09, hétfő, 14:43:42 - Lacoba
|
|
| |
|
| "A szent város rítusa" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A szent város rítusa (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Június 10, kedd, 04:55:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Alberth. Amikor valamilyen történelmi témát dolgoz fel az ember, rendkívül körültekintően kell megválasztani a formát. Általában a ballada eszközei állnak ehhez legközelebb, melynek belső szerkezeti elemei (jambikus kicsengés), szótagszáma (12), rímképlete (aabbcc stb.) viszonylag egyszerű és rendkívül kifejező. Te felező nyolcast választottál (magyar ősi), legalábbis zömmel (8,7,8,7) lehetne, de nem figyeltél rendesen a szótagszámra. Ugyanakkor a téma talán nem ezt a verselést hozná magával. Ehhez a hexameteres, pentameteres verselés áll legközelebb. Tudom, ez rendkívül nehéz, de az időszaknak megfelelő hendekaszillabusok egyike sem könnyű.
Ezért a felező nyolcas nem lenne talán rossz, ehhez rendbe kell tenni szótagszámban, hiszen a jambikus kicsengés tettenérhető.
A rímszerkezetnél fogadjuk el az alkalmazott xaxa xbxb stb képletet, ehhez viszont sokkal több tiszta rím szükségeltetne, de ez azért a ragrímeket is elbírja.
A hosszú verseknél fontos, hogy - a prózához hasonlóan - fenn kell tartani az olvasó érdeklődését a vers végéig, neki mindig valami olyannal kell szolgálni, hogy még beljebb még mohóbban olvassa a történetet, mert itt teljesen világosan követhetően kell kialakulnia a történetnek. A képrendszert ennek megfelelően kell beépíteni. Itt sem teljesen kristálytiszta a dolog.
Összeségében örömmel olvas néha az ember - a manapság egyeduralkodó "én"-verselés mellett egy történelmi témát is. Kicsit megdolgozva ebből kialakulhat egy jó vers. |
|
|
|
|
|
Re: A szent város rítusa (Pontok: 1)
wanderer75 Ideje: Június 10, kedd, 08:20:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szétestem ettől a verstől teljesen! |
|
|
|
|
|
|
