| Küzdőtér |
|
|
|
tamiska
Mentem a Tagore sétányomn
Rejtenélek
Mentem a Tagore sétányon,
Gondolkodtam, mi ne legyél!?
Legyél virág? Virág az ne, hisz
Az illatodat, a varázsodat
Éreznék, látnának,
Még megfordulnának utánad…
Fű? Fa? A mindenek zöldje?
Kikiabálna! Hogy rejtselek?
Ha elrabolnának tőlem,
Nem lehetnél szív-reményem
Ne az se legyél!
Kihez szólna költeményem?
Legyél akár a SEMMI! –kérlek–
Miben nincs tér sem idő,
Tapinthatatlanul
Lennél egy latens világban
Odarejtenélek,
Ott senki, semmi nem látna.
Mentem a Tagore sétányon,
Szél fújta arcomon mosoly lépdelt,
Elrejtettelek! Cinkosan a kék víz
És a nyármelegű nap,
Súgott valamit, hogy jössz!
És… és csak én láttalak.
|
Ideje: Szeptember 01, hétfő, 17:05:33 - Lacoba
|
|
| |
|
| "Rejtenélek" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Rejtenélek (Pontok: 1)
silentium Ideje: Szeptember 05, péntek, 10:12:23
(Adatok | Üzenet küldése) | | á, mondom, vacak kedvem van, széjjel szívatok egy aknamezős verset. erre puff: elém kerül rögtön ez, és nem tudok belekötni. nem azt mondom, hogy a legszebb vers, amit valaha olvastam, a témaválasztás nem tetszik annyira; de mindent kihoztál belőle, amit csak lehet, minden ott van, ahol lennie kell. |
|
|
|
|
|
Re: Rejtenélek (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Szeptember 24, szerda, 22:16:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Érzelmileg egy rendkívül dús vers Tamiska, egyszerű eszközökkel. Valahogy nekem nem folyik olyan szépen, mint egy szerelmi vallomás. Kicsit akadozik a kép, talán azért, mert én sosem rejteném el, a szépet, a gyönyörűt, a lélegzetelállítót, az egyedülálló, a szeretettet, a legek legjét...
Így alapjaiban sem igazán jut el hozzám - úgy igazán - a mondanivalód.
|
|
|
|
|
|
Re: Rejtenélek (Pontok: 1)
szavathna Ideje: December 05, péntek, 10:38:33
(Adatok | Üzenet küldése) | Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva. Nekem tetszik a versed. Én egy elsöprő, és egyben féltékeny szerelmet kísérek végig soraidban.
A Tagore sétányon sokan lépdelnek, köztük én is. /közel lakom B.füredhez/
Elégedettséggel tetőzik a vers, amikor a szerelmed láthatatlan, mert úgy érzed, akkor nem veheti el senki...
Jó úton sétálok én, nem kaptam az árnyas fák alatt napszúrást? |
|
|
|
|
|
Re: Rejtenélek (Pontok: 1)
medall Ideje: Június 12, szombat, 15:47:16
(Adatok | Üzenet küldése) | Általában a vers olvasáshoz az ember felveszi a "legszebb ruháját" és előkészíti lelkét egy másik ember érzelmének megértéséhez, befogadásához. Én így tettem, talán ezért tetszik nagyon a versed.
Az előző hozzá szóló (Lacoba) "egyszerű eszközökkel" kifejezését nem értem: miért jobb a bonyolultabb szóhasználat?!
Tamiska, továbbra is várom szép verseidet.
Szeretettel: medall |
|
|
|
|
|
|
