| Küzdőtér |
|
|
|
csitesz
egymástol távol
egymástól távol
pergetjük
magányunk homokszemeit,
mint rózsafüzért.
két magányos
ferences szerzetes.
cellánk homályában
az idő megállt
az órák nem ketyegnek,
nem számoljuk
már a perceket.
a képek a falon porosadnak.
fakítja őket a múlt.
maszatos az ablak.
odakint lassan bealkonyult.
elkopott sok-sok év is.
az aszfaltban talpunk nyoma.
ejtsük foglyul a jövőt együtt.
két szerelem-mostoha.
|
Ideje: November 13, csütörtök, 19:03:00 - Lacoba
|
|
| |
|
| "múl-idő" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: múl-idő (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: November 23, vasárnap, 09:20:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Józsi ez egy egészen jó gondolatsor, de a menetbe néhány apróbb zavar szűrődött.
- pontok vesszők? jobban jártunk volna, ha nem használsz írásjelet, mert nem igazán a helyükön vannak.
- a képek bizony a falon szoktak porosodni, de ha elhagyod a falat, akkor is ott fognak, a képnek viszont valamilyen jelzős szerkezet nagyon kellene, vagy éppen a porosodnak elé férne be mondjuk a: "tekintet nélkül" szerkezet.
- az odakint? kell ennyire túlírni?
- az aszfaltban? nem inkább a lépcsőn?
- a cím - gondolom - múlt idő szeretett volna lenni, ha igen akkor a vers szerkezetéből, képsorának végéből ide a cím végére dukálna egy kérdőjel.
- az utolsó két sorból hiányolok egy "ismét" és egy "mi" szócskát, az előzőekben túlírtál dolgokat, itt pedig alul.
Megéri a munkát.
|
|
|
|
|
|
|
