| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: A képzelet játéka |
|
Minilany
*
Nap követ napot, év követ évet,
Néha sírva nézel fel az égre,
Választ vársz, arra amire nincs,
Rég eltűnt már a mesebeli kincs.
Nincs hozzá titkos, régi térkép,
S ami az volt, már rég nem érték,
Nincs, ki mutassa hozzá az utat,
Rég elfeledted már az álmokat.
Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted...
Percre perc jön, s hónapra hónap,
Nem tudod, mit hoz majd a holnap,
Mosolyt, vagy csillogva hulló könnyeket,
S unottan lapozod a régi könyveket.
Megsárgult lapok, s megannyi varázs,
Kandallóban tűz ropog, izzik a parázs,
A képzelet repít kalandokon át,
Hogy megtudd hős leszel-e vagy király.
Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted...
Körbe jár az óra, illannak hetek,
S te egyre csak éled az életet,
A sors irányít, vagy az akarat,
Talán valaki hallja szavadat.
Suttogd el a szélnek vágyaid,
Tárd ki láthatatlan szárnyaid,
Repülj fel az égbe, csillagok közé,
Hol angyalsereg gyűlik majd köréd.
Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted...
|
Ideje: November 24, hétfő, 12:35:58 - Lacoba
|
|
| |
|
| "A képzelet játéka" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A képzelet játéka (Pontok: 1)
szavathna Ideje: December 09, kedd, 04:41:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Minilany!
A képzelet és a valóság keveredik versedben.
A hétköznapi "megfeleléseknek elvárt valóság" és egy elképzelt idilli világ, talán egy megváltó hőssel.
Én is szeretem az álmokat, ott néha azok lehetünk, akik valójában szeretnénk...
Tetszik a versed... |
|
|
|
|
|
Re: A képzelet játéka (Pontok: 1)
tokio170 Ideje: December 09, kedd, 04:45:35
(Adatok | Üzenet küldése) | Mivel kezdő szinten "dobtad" fel a művedet túlzottan nem bonyolódnék bele, finom elővigyázatosságból. Persze sokan összetévesztik a szinteket. A versükre értik, nem az elvárt kritika erősségére.
Szép rendszerezett a versfelépítés, tetszetős a szerkezet. Az első versszakban majdnem összejön a 10 szótag is. Végig kellene vinni ezt a szótagszámot az egész versen. Néhol túl sok a "töltelékszó", tehát van miből elvenni. Pl.:
"Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,"
Aki egyedül van, az magányos is, nem kell tovább fokozni. Így ez a sor is 10 szótagosra válhat.
"Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted..."
Ez a versszak háromszor tér vissza, és az tűnt fel első olvasatra, hogy unom a világ közepén, a tündérmese, az élet, az őszinte szeretet, nyisd ki a szemed kifejezéseket. Ez azt jelenti, hogy elég lenne - egyszer - utolsó versszakként.
„Körbe jár az óra, illannak hetek,
S te egyre csak éled az életet,”
Ez a két sor szintén megállított: Mit tudnál jobbat ajánlani? Ne éljen a szerencsétlen?
„A képzelet repít kalandokon át,
Hogy megtudd hős leszel-e vagy király.”
No, a képzelet sem mutat meg semmit, esetleg erdőbe visz. A tények, a tudás (ilyesmik) tudnak utat mutatni és a tapasztalat.
„Repülj fel az égbe, csillagok közé,
Hol angyalsereg gyűlik majd köréd”
Végül szinte elérünk a meseszerű elemekhez, a rózsaszín álmok világába.
A vers eleje jól indul, egész felnőttesen, aztán elkalandozol, ábrándok világába kerülsz.
Képeid toposzok, az első versszak után egyre romlanak rímjeid, általánosságokba esel.
A felkiáltójelet tedd ki a felszólításoknál! Nekem zavaró végig a sor eleji nagybetűzés, régies.
Szépnek, szép a vers, sokat d
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|
