| Küzdőtér |
|
|
|
Kondrakati
.
Hullnak, mint fáról a levél
Súlytalanul, s elnehezül
Mégis az ember szíve,
És hullnak kíméletlenül.
Hullnak, mint hó eső után
Fehérre fagyott gyöngyként
S felmelegítik a rideg
Közönyt odaadással, önként.
Hullnak, mint forró vízcsepp
S a harag, nyomában elpárolog,
Enyhet adó fuvallatként minden
Könnycseppben ott vagyok.
|
Ideje: December 15, hétfő, 10:22:45 - Lacoba
|
|
| |
|
| "Könnyek" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Könnyek (Pontok: 1)
tokio170 Ideje: December 16, kedd, 02:47:56
(Adatok | Üzenet küldése) | Annyira összekeverted a mondandódat, hogy ember legyen a talpán, aki össze tudja rakni.
Megpróbáltam átírni, de ideges lettem tőle. Olyan dolgokba kezdesz, aminek nincsen logikus kivezető iránya, tehát még rejtett csapdák is vannak írásodban. Zsákutcák.
Az első versszakot csak összeszenvedtem – nagy nehezen. Ilyen irányba kellene elmozdulnod szerintem.
Hullnak, mint fáról a levél / 8
súlytalanul. Elnehezül / 8
mégis az ember szíve, / 7
terhük a testre feszül. / 7
Az érthetetlen, "alibi" szókapcsolatok, a rímpárok miatti kényszerek nem tesznek ki egy verset. Még az egymás közötti beszédben is kerülendők. Hát akkor közönség előtt, kritikusan figyelő "szakmabeliek" előtt? Tessék jobban összefogni gondolataid, ne csapongjál el, legyél következetes, és figyelmes. A logikát hívd segítségül a versben. Legyen megfogható irány, folyamat. Legyen a versnek íve; bevezetése, tetőpontja, és lehulló ága. Legyen benne valami útmutatás másoknak, ne csak pátyolgatni való szerencsétlenkedés, önsajnálat, és fürdőszobai tükörhomály.
|
- Re: Könnyek Kondrakati Ideje: Január 23, péntek, 13:10:44
|
|
|
|
|
|
