Ezt a verset valaki olyannak írtam, akivel - sokáig - azt hittem, egy hullámhosszon vagyunk,
aztán végül kiderült, hogy tűz és víz, mind a ketten sérültünk, de még most sem zártuk le. Én dilidokihoz járok, ő meg nem hagy békén. Hát, ennyi. Talán valaki megérti a probléma lényegét. (Még én sem igen....)
P. I.-nek
Akkor inkább ne legyen semmi!
- Tudtam, ezt utálod a legjobban.
Te dühöngve tiltakoztál:
Nem akarsz költő lenni, nagy sztár?
- Nyugodt akarok lenni végre! -mondtam.
S hagytalak ott nyomban, legottan.
Nem hívtalak, Te kerestél.
Mint a robbantó, ki retteg, fél,
-Kegyetlen játékát megunják-
S rágyújtják a száraz pusztát.
Pusztába kiáltottad szavad,
S azt hitted, örökre ott marad.
Lexikon, újság hasábokon
-Élt, alkotott. Ne vedd zokon:
Az életed egy szamárlétra.
Nem volt kezdete, nincsen célja.
S ha magad után hagysz valamit,
Az csak férgeket boldogít.
Akaratból élsz, írsz, beszélsz,
Zenét hallgatsz, viccet mesélsz-
Utazol és találkozol.
Mosolyogsz, de hajt a motor.
Ölni, tiporni, rombolni,
-Tanszékvezetőt kifúrni_
A hatalom akarása
Monsieur hű tanítványa
Bárha hiszed:nagyra vitted,
Kőműves vagy csak:kísélet;
Eszköze az ÉPÍTÉSZnek.