| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Mesterségek dícsérete. - a szakács. |
|
 |
Serceg a zsír! Alul lobban a láng!
Belekerül, apróra vágva hagyma.
Amint színét váltja aranysárgára,
Akkor lepje tetejét paprika pirosa. |
És villámgyorsan utána, az ízes
A húsfalatok! Csibe, borjú - mind
Imádott falat, a gourmé - aki mint
Éhezett oroszlán, majd hogynem
Elbögi magát! De mestermüvem
Ezüsttálcán eléje tünik és tudja ki
Alkotta e remeket, izlöszerve - mi
Këszteti erre! - parancsa dirigálja,
Feláll, meghajol és hangzik szava,
Komplementem a Séfnek! .. tapsol
Utána! .. sok vendég közülük arcon
Is csókol. Egy sikeres bankett után
Több tapsot kaptam, mint hangján
Híresedett, sok ünnepelt bonviván!
Azt hiszem, nem túlzok, ha állítom,
Nem egyszerüen, szakács vagyok.
Mesterségemben müvészit alkotok!
Müvészmesterszakács! Kiérdemelt
Nevem, kóstoldd föztöm, bizonyítok!
|
Ideje: Október 18, hétfő, 00:56:41 - szkallas
|
|
| |
|
| "Mesterségek dícsérete. - a szakács." | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
