| Küzdőtér |
|
|
|
Az ember életében sokszor utazhat, rövid
vagy hosszabb utakra, ha ugy alakul.
De van egy út, amelyen mindenkinek végig kell haladnia. Ez az utazás a fogantatással kezdődik.
Van ki egyedül, van ki a társával, vagy családjával halad végig a ........VÉGig.
Van ki meg sem születik, van ki éppen megszületett, vagy néhány évet élt és az út végére ért.
Ha sikerült megérni egy tisztes öregséget- mint nekem - az út végén van mire visszaemlékezni.
Az első szerelemre,csókra, ölelésre, szeretkezésre. A gyerekekre, első lépéseikre, mosolyukra.
Az életem folyt tovább, és megérkeztek az unokák. Én pedig kénytelen voltam
tudomásul venni, hogy megöregedtem.
Mig idáig eljutottam sok igazsággal találkoztam. DE mi az igazság a halálon túli életről?
Ma még nem tudhatom. Ma még csak a fájdalom öleli át a testem, és bújkál
a csontjaimban. Nem tudok elég levegőt szivni a tüdömbe, és fáj minden mozdulat. Tele vagyok félelemmel, és várakozással.
A nővérke megfogja a kezem, mikor azt mondom neki,
- Tudod hogy meghalok?
- Miért mo......
- Ne szólj semmit, vágok a szavába.
A szivem lassan megszünik dobogni, és
kérlek ne is élesszetek ujra!! Amikor a testem tárgyá változik, földi létem végére értem. Légy őszinte! Ugye tudod hogy nincs tovább!
- Tudom. Vannak fájdalmaid?
- Nincsenek. Te eltudod képzelni mi lesz utánna;
- Hm..De jó lenne tudni mi van odaát?
- Igérem neked ha lehet, egy álmodban
elmondom milyen.
Most én mesélem tovább. Ő sok sok éve átment a határon ,teste tárgy lett, földi léte befejeződött. Soha nem álmodtam vele. Az idő jó munkát végzett.
Megöregedtem.
A növérke most nekem fogja a kezem,.... még hallom a hangját,
- Majd akkor... minden ..kiderül...
mert az igazság odaát van.
Talán már holnap tudni fogom, hogy mi az igazság.
|
Ideje: Március 12, szombat, 17:42:16 - agnes
|
|
| |
|
| "Végig az úton...." | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
