Mit ismertem eddig(?),
vonatszót és tiltást, mi megrendít
és szívébe fog, mint gyűlölt gyermeket,
unszol a bűnbeesés felé
Kettesben (2001. október- 2002.április)
2001.10.20. (mit ismertem eddig)
Mit ismertem eddig(?),
vonatszót és tiltást, mi megrendít
és szívébe fog, mint gyűlölt gyermeket,
unszol a bűnbeesés felé,
megingat és megkeményít,
te formátlan agyagkatona,
ki megmaradtál konokul bennem,
mitől hitelt nyerek és hitelességem vesztem,
amiért a maradás a legnagyobb változás,
és a vereség az igazi győzelem,
hogy kell a csúnya és csak a szép nem kell nekem,
így vagyok túl a nyolcadik életen,
és csak most láttalak meg,
látod(?)
a süket megfullad, a fuldokló nem hall meg engem,
csak a szerelmem igazi, gyönyörű és verhetetlen
2001.10.16. (ha tudnám is)
még, ha tudnám is, hogy nem tudhatom,
hogy minden fogalom összeér,
hogy gyilkos szalad végig az egészen,
és fintorog és nevetgél
ha látnál, most nevetnél gyönyörű harcosom,
meztelen kebled és köpenyed násza vagyok,
palástod emelem a föld felé az égtől el,
míg a mélység kíván, de a magaság ölel
2001.10.22.( az ágyadon)
enyhülnek az illatok és vak ez az ablak is,
nem jelent a válasz semmit, csak küzdelmet és küldetést,
ó, hogy kiált a szívem- ez minden szempontból örökkévalóság,
sarkon fordul az öröm és szurokszemek néznek rajtam át,
a félelem gyors és tisztakezű, árnyak bujkálnak a székek alatt,
kenyeret osztanak a koldusok, nyikorognak a zárak
és én egyedül fekszem az ágyadon
2001.10.22.( bármilyen nyelven)
szólalj meg,
bármilyen nyelven
a te igazad mérhetetlen,
benne összefügg minden rendszer,
minden nem, minden nemmel,
két kezed, a két kezemmel,
még a szabadság is a szerelemmel
2001.10.23.( a legjobb vagy hozzám)
talán-talán, egyszer megtudom köszönni,
hogy a legjobb vagy hozzám,
s addig félek és kérlellek, hogy ilyen maradj,
hogy ünneppé váljon tízmilliónyi pillanat
2001.10.26.( hasonló szerelemmel)
szólíts a vágy nevén,
én így szeretném kedves,
ha elijesztenénk a rabság csillagait,
ha benned a nappal, bennem az éjszaka foganna meg,
és lüktetnénk a kifacsart szívekben,
dobognánk, mintha lódobogás volnánk,
nyüszítenénk, mint a kivert kutyák,
és szeretnénk egymást, hasonló szerelemmel
2001.11.06.( mit szólsz majd)
mit szólsz majd, ha a békét is elcseréljük,
rejtett zsebünkben dobban az utolsó szívverés,
megtörik rajtunk a fényszórók fénye,
ha arcátlan közönnyel éljük meg a megváltást,
ha szabadság csak ott lesz, hol pimaszok az emberek
2001.11.12.(megfogtam a kezed)
emberesedj, az idő a lábad elé zuhan,
gyors pillantás mér meg, és jegyez meg magának,
hosszú kéményfüst-hangok mormolják neveinket,
tüntet az utca, más szerelmet kérsz, beállsz a sorok közé,
ide nem hívott senki, nem tart itt semmi,
amit gyűlölni vagy szeretni tudnál, csak megcsókol és odébb áll,
megérted, a kételyek elértek,
egyszer megfogtam a kezed és nem engedem el!
2001.11.18.(gyógyulok)
már gyógyulok,
félek és lélegzem, mindent tudok,
csókot vár a szám, hideg eső alá állok,
bármit kitalálok
2001.11.20.(egy titkot)
csak egy titkot fednék föl,
a hajnal szerető, gyilkos öl,
mely tíz percekre a karjaidban hagy,
hogy egy egész napra érintetlen legyek,
hogy láthatatlanul is szeresselek
2001.11.20.(szép az ősz)
nagyon szép az ősz,
bontsd meg magad-
szívbe mélyedt tükörkép vagy
halk omlás, valami nagyon halk veszély,
gyilkos, csendöltözékű, gyilkos szenvedély
2001.11.20.(kettesben)
kettesben, veled,
még új szokás,
a megszokásnak
hosszú horgonylánca van
2001.11.26.(tiéd ma)
tiéd ma, gyors egymásután tízezer testem,
s a lelkem olvad, szűk utcáidon szalad lelked felé
2001.11.30( intermezzo)
kihull a testből a lélek,
a lélek örök még és én is élek,
vele és rajta keresztül,
általa vagy ellene, de mellőle nem tágítok,
ez az egy, ami nem lehet titok,
sem nagyravágyás, sem szerénytelenség,
ez a biztos lét,
ahogy beleolvadok magam is, egy mélyhangú kiáltásba,
ahogy megváratlak téged,
hogy együtt sirassuk ezt a végletességet,
ezt a szétkenődött tintacseppet, ezen a szűzajkú papíron,
azt a részt, amit még a Holdból látunk,
hogy szerelmünk volt, most csak a barátunk,
és kéz-kézbe ér,
mindegyikünk a másiknak él,
a tél bejáratott úton jár,
a teánkba belebújt a nyár,
elidőzünk, ami múlik, múlik,
huszonegy év, nézd égi áldás hullik,
a nyakamat behúzom és nyelvet öltök vagy testet,
láttam csúnyábbat és láttam már szebbet,
és ezután nincsen már mondat,
utolsó szavaid mind elmondottad,
Gyere játssz velem is!
és én felegyenesedtem,
amit hiszek, kedves, mind hihetetlen
…hihető csak egy van,
én hiszek, hiszek abban,
ha téged és magamat látom,
legalább ezer szín van a szivárványon
s ezer színét, tudom, ha osztaná,
mind az ezret reád adná,
s nem volna többé már másnak,
szemeidben most csillagok járnak
2001.12.01.(hűvös hajnalt képzelek)
egy hűvös hajnalt képzelek,
a hátamon elfér a tél,
egyre sűrűbben hull a hó,
a lelkemre leszáll a dér,
még jó, hogy itt vagy kedves,
meleg testedre vágyom,
majd bezárjuk az ajtót,
és én szeretlek minden tájon
2001.12.07.(üzenem)
harmonikázik az éjszaka,
játszik a Hold velünk,
csak nekünk hagyta itt álmait,
a Tejúton át üzengetünk,
üzenem a mának: köszönöm a szerelmet, a szerencsét,
a holnapnak: ne legyek szolgább, mint szeretnéd,
s a zúzott arcú tegnapnak, mi nem érdemel csak szépül,
egy csókot üzenek végül, mi meg lehet, nem is lehet üzenet,
megoldalak hát és bekötöm a szememet
2001.12.07.(álmában is)
milyen gondolatok szállnak meg minket,
milyen havak födnek el,
kik ülnek vágyakozva mellénk,
milyen csúnyaság mutatja a mellét,
ki pártol és ki csal meg téged,
ki csókol meg ha kéred,
mennyit szerettél s közülük mennyi szeretett,
ki fogta és ki markolta a kezedet,
itatott, altatott vagy etetett,
súgta vagy ordította a nevedet,
írt neked vagy csak olvasott rólad,
kinek az ágyában, az álmában is ott vagy
2001.12.08.(mellettem)
amikor minden nap az utolsó,
mikor csak gyász van és ígéret,
mikor a kapukon beférsz még,
de álmaidból és reményeidből nem kérnek,
mikor szűk nekem az isten, mint egy levedlett lélek,
ha nagy kalapját megbillenti és rám legyint, hogy féljek,
mikor szeretnék egy pillanattal távolabb lenni innen,
mikor látom, a kezeim üresek, de már üresség sincsen,
ha olvad a jég és vele én is olvadok,
ha megfagy majd újra, ha én is megfagyok,
és dühöngő őrültek tépik az arcomat,
mikor az ágyam már összedőlt és hullik a vakolat,
mikorra az utcák már mind ismertté váltak,
a gólyák, mind északabbra szálltak,
és nem jön, csak tél, ha költözik az emlék,
mikor szemben ülök magammal, és
megoszt a szenvedés,
akkor és mindenkor, kérlek legyél mellettem,
te gyönyörű, szép szemű szerelmem
2001.12.08.(levélváltás)
tegnap ilyenkor váltunk el,
tizenhárom óra negyvennyolc perc- a vonatindulás,
mikor egy éles hang után fulladozni kezdett a szívem,
és a fejemben tovább kattogott a szerelvény, ezeken a
decemberi fagyos síneken, Debrecentől Budapestig
reggel óta fáj a fejem,
nem vonz a tudomány,
tudósnak lenni kedves,
nem érdem, csak koholmány,
és most leültem kicsit,
pihenek, ha valaki kérdezi,
de most tanulok csak igazán,
téged innen, ott a távolban, szeretni
a tél nem olyan én máshogy ismertem ott,
itt darabos, egyszerű és szaggatott,
és gyermekkedv kell, hogy kitaláld,
most hóember kell és nem hólapát,
és angyalok, ha vannak, itt nincsenek,
itt csak a szíved van, a szívemnek
úgy volt kedves, hogy majd szeretem azt is,
ami nyers még és rendszeres,
ami mindig rám köszön,
legyen bár szomorkás az est vagy végtelen nagy az öröm,
kint az utcán, mélyen az álmomban, vagy a konyhakövön,
hogy azt is kívánom, ami taszít és fenyeget,
hogy abból is kérek és tartok majd eleget,
hogy tűzfénynél, a vakságban fázhatok majd,
hogy magamhoz csődítem és vállalom a bajt,
szoknyák alá szokok, mint jó kutya a diófa mellé,
hogy évek sorvadnak el és lesznek majd a csenddé,
hogy nem is írok mást, csak ködös emlékeket,
hogy nem létet szenvedek, ebben a gyors, villanásszerű életben,
hogy csak javítom azt, amiben tévedtem,
hogy megfojt a politika, hogy megszülettem és máshol, máshogy kell élnem,
hogy a melleken a vas, büszkeség és érdem
nem, nem így lett,
két nap múlva újra látlak,
hosszú hajad kiengeded,
az lesz csak a szép vasárnap,
és leülünk akkor majd egymás elé,
őszintén, minden gonoszság nélkül,
mellünkön nem lesz vas, (az nem büszkeség és nem érdem),
ez a csúnya, sáros tél is megszépül, ha nézem,
milyen szépen mosolyogsz
2001.12.09.(nagyon szeretlek)
nagyon szeretlek,
meg is talállak, ha kereslek,
hiszen minden szomjúságomban,
éhségemben ott vagy,
csavargóim is hozzád csavarognak,
s ha eltudnám, hidd el már most elmondanám,
milyen képtelen hajnalok jártak itt hajdanán,
s most hat világgal egyszerre táncolok,
elképed, ki lát, lassacskán melléd szokok,
hisz melódia vagy, valami halk suhanás,
kék tenger, valami könnyű vitorlás,
testünk minden tája valami végtelen szabadság,
kedves tündérhad, valami jóságos királyság
verhetetlenek ezek a pillanatok,
ahogy percekké, majd órákká nőnek,
ahogy a tegnapok elköszönnek,
és hajnalban mellőled kelek fel,
ahogy elrugaszkodik és visszatér a képzelet,
ahogy álmomban, s az álmokon kívül is féltelek,
ahogy remény van itt és élet, ezernyi betartott ígéret,
s a bizonyosság, hogy szeretlek téged
2001.12.09.(veled sírnék)
szüless meg,
bár bátor a halál,
mintha egy fegyvercső mögül zokognál,
s veled sírnék én is,
aztán elkacagnánk bárgyúságunkat
2001.12.09.(a nyomodban)
partra vet a víz,
vagy partig hoz egy csónak,
megijedsz a tőrtől,
megörülsz egy csóknak,
bűneidet itt elfelejted nyomban,
a feledés járkál a nyomodban
2001.12.25.(hiányzol)
hiányzol,
írhatnék valami szebbet, valami költői színnel színezve,
valami mély elemi vággyal befedve,
ahogy a lágy krémesre kemény mázt húznak,
kérlelhetnék, valami felettes istent akár vagy embert,
hogy közelebb engedne hozzám, csak néhány vasútállomással, néhány méterrel vagy lépéssel, egy vacsora idejével, egy orrhossznyival,
s szidhatnám akik miatt a távolba szólít a szeretet
s megpihen a szerelem egy nyugtató hintaszéken,
őrjönghetnék az érintésedet várva,
s hiába ütnék át falakat, törném az ajtókat s az ablakokat,
mint egy kisgyerek, de parittya nélkül,
nézhetnék más boldogság után,
de ott nevetnél minden pohár fenéken, minden üresedő üveg alján,
és integetnél, és elfutnál édes illatoddal együtt ,
szeretlek, hiányzol,
rám nézel, valami őrült magasságból,
és leszáll mellém minden angyal,
ismét közelebb vagyok hozzád,…….. egy nappal
2002.02.23.(most)
a most, most úgy pihen,
mintha nem élne vagy halni akarna,
mintha játszanánk csak minden érzést,
tévedni szeretnénk mindenben,
csalatkozni mindenkor mindenkiben,
mintha nem szorult volna belénk jóság,
és csak magunkat odáznánk el a szerelemmel
2002.04.12.(vigyél haza)
vigyél haza, találj hazát nekem,
elfelejtettem hova tartozok,
ahol élni lehet, ahol meghalhatok,
hogy nem törnek rám
|
Ideje: Május 17, kedd, 06:46:10 - andrass
|
|
| |
|
