Küzdőtér |
|
|
|
Dolce
A nap sárgán csorranó fénye megsimít,
és élvezem ahogyan elandalít,
a friss erő vénámban már
a hangsebesség dühével vágtázik;
mindjárt április,
- mosolygok magamban,-
és elfeledem a bús, fáradt napokat,
mikor
a lényeget nem tudta eldadogni az akarat;
de lásd,
itt állok most öröm és bánat keveréke,
szemed sötétje már odasimult szívem közepébe,
igyekszik a fény,
hogy lidérceimet mindet fölemésztve
a jövendő napokat ezüstté fényezze:
és mintha semmi más, csak ez volna dolga,
a mögöttünk maradt hónapok szennye
- melegétől -
gyémánttá tisztulna.
Összegzést nem teszek,
abból volt már annyi, - inkább azon leszek,
hogy mindegyikből gyököt tudjak vonni:
köszönnöm kell,
hogy nyugtatón csókolja arcodat
a sima márciusi szél,
mert benned az örök lázadás
sokszor elmúlásról, enyészetről beszél.
Lassítanod kellene, ne élj ennyire gyorsan,
az idő szívenharap,
de a gond – hidd el - elillan,
a fájdalom új, más emberré gyúrhat,
de vigyáznod kell nagyon, maradj meg önmagad,
te
akit jól ismerek,
kihez elér az álmom,
és nyugodt vagyok,
mert ábrándjaim soha nem prédálom;
köszönöm azt is,
hogy szemem zöldjét szívedig ölelted,
és amíg két hideg kezemet
mellemen keresztbe nem teszed,
hadd legyen tiedben, - jobb helyen nem lehet.
Lassan itt az április, kettős lesz az ünnep,
és ezek a napok már egybefolyni tűnnek:
repesve süt a nap, zúdítja híg aranyát,
az új tavasznak így veti meg ágyát,
ne félj
eljönnek a gondtalan, boldogabb napok,
és tudd,
te vagy az egyetlen ember,
akihez elalvás előtt még szólni akarok.
|
Ideje: Szeptember 06, kedd, 22:52:37 - mango
|
|
| |
|
"Dolce" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Dolce (Pontok: 1) Jules Ideje: Szeptember 07, szerda, 12:12:13 (Adatok | Üzenet küldése) | Gyönyörű, ódai méretű vallomás! |
- Re: Dolce mango Ideje: Szeptember 08, csütörtök, 13:33:01
|
|
|
|
|
Re: Dolce (Pontok: 1) Jules Ideje: Szeptember 15, csütörtök, 16:23:50 (Adatok | Üzenet küldése) | A Dolce azon versek közé tartozik, amihez nehéz hozzászólnia az avatatlannak, a felületes versolvasónak. Könnyen érthető, de nem könnyed és könnyű vers, hanem óriási méreteiben is emberi értékeket emel vissza a szív látókörében. Formája is archaikusnak tűnik mai szemmel, ódai vulkánkitörése ámulatba ejt, de önmaguk hajlandóságait festi a megértésünk csupasz falára.
A halálról beszél, de az élet hatalmáról is. Vallomás, de személyiségfeletti módon feltárulkozó.
Mindig Donizetti jut eszembe, aki egy fiatal szopránt meghallgatva ellenőrizte, hogy a kristály megrepedt-e a szalonban.
Olvasva, ellenőrizzük, hogy költői bátorságunk töretlen marad-e akkor, mikor ezt a nagy verset olvassuk. |
- Re: Dolce mango Ideje: Szeptember 15, csütörtök, 20:37:17
|
|
|
|
|
|