 |
Próza: Karácsonyi ajándékok |
|
Bogika
Egy nagy házban élt együtt a család: apuka, anyuka, kislányuk, Emőke és a nagymama.
Egy nagy házban élt együtt a család: apuka, anyuka, kislányuk, Emőke és a nagymama. A nagymamának saját lakása volt a földszinten, külön bejárattal. Egy kis garzon, ahol maga élhetett, de a családhoz közel, hogy az unokára is vigyázni tudjon.
Kellett is a segítség. Anyuka és apuka egy saját céget vezettek. A férfi volt az ügyvezető igazgató, az asszony pedig a főkönyvelő. Nagyon beindult az üzlet, szinte egész napjukat a munkahelyen töltötték, családi életet élni már nem maradt idejük. Ha hazamentek, akkor is a benti dolgokon rágódtak, vacsora közben is csak arról folyt a szó.
Így a nagyi az unokával naphosszat kettesben volt. A Mama vitte az iskolába és a rajz szakkörre is ő hordta a művelődési házba. Szerettek együtt lenni, Emőke szívesen hallgatta délutánonként az idős asszony visszaemlékezéseit a saját gyermekkorára. Sokat rajzoltak, hímeztek, meséltek.
Karácsony közeledett. Együtt találgatták, mit is vegyenek majd a szülőknek, amivel megörvendeztetik őket. A Mama hamar eldöntötte, hogy egy franciaágy takarót varr foltokból, vékony szivacs betéttel, ami alkalmanként majd plédként is használható egy kis délutáni szunyókáláshoz. A kislány sokat gondolkozott, aztán arra gondolt, egy szép rajzot készít az apukájának, anyukájának pedig tésztából nyakláncot. Nagymama úgy tanította, a legjobb, ha nem pénzért vásárol valamit, hanem saját kezűleg elkészíti, mert úgy személyesebb.
Be is vásároltak együtt: festékeket, penne tésztát, damilt, erre rá is ment egy délutánjuk, de nem bánták, mert jól elszórakoztak. Másnap el is kezdte Emőke a munkát, ezüst és aranyszínűre festette a tésztákat, rajzolta a képet. Mikor kész lett minden, sokáig gondolkozott, hová dugja, hogy édesanyjáék még véletlenül se találjanak rá. A rajzot összetekerte, rózsaszín masnit kötött rá, a láncnak kartonpapírból csinált dobozt, amire szép virágokat festett.
Eljött Karácsony estéje. A szülők sokáig dolgoztak, nagymama és Emőke feldíszítették a fát, a közösen sütött mézeskalácsot az asztalra helyezték, a beiglit felszeletelték és lefóliázták, ne száradjon ki. Nagyi épp a halat sütötte, amikor a szülők megérkeztek. Asztalhoz ültek. Vacsora közben a cég ügyeit tárgyalták meg, mint mindig.
Eljött az ajándék átadásának ideje. Bementek a szobába, és már ott volt minden a fa alatt. Emőke a legújabb Barbie házat és egy hatalmas doboz Lego-t kapott a szüleitől. Nem nagyon érdekelte egyik sem, annál inkább a Mama által varrt mesekönyv, amelynek zsebeiben különféle kesztyűbábok voltak. Ezzel rögtön elkezdett játszani. Édesanyja keserűen megjegyezte: - 65 ezer Ft volt a meglepetés, és még nem is örül neki! Ők is kibontották, amit kaptak, az ágyterítő láttán megjegyezték: - Ez nem is illik a tapéta színéhez. A rajz nem tetszett az apukának: - Miért mindig házakat rajzolsz, és nem azt, ami előtted van? Pl. vázát? A kislány gombócot kezdett érezni a torkában, főleg, mikor meglátta, hogy a tésztanyaklánc nem vetekedhet az apukája által vásárolt aranyékszerrel, és anyukája még szóra sem méltatja. Pedig milyen szeretettel készítette!
Este, mikor lefeküdtek, az anyuka pakolt össze. A csomagolópapírokat behajította a papírkosárba a rajz és a tésztanyaklánc mellé.
|
|
| |
|
