| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Novemberi utca |
|
nagyadam
Novemberi utca
Sápadt tetemek ölelik az utat
Némán vacognak a járdakövek
Csak a szél ami végig kutat,
S az utca végétől követ.
Most végig folyt a szürke,
Megfullad a város.
Hallgat ajtó, ablak, a telefonfülke.
Gyengén átmos
Egy méla, puha dallam
Halkan
Zenél, mint a bomló hús.
Rég a földre hulltak a csillagok és
Köd fedi a mélabús
Éjszakát,
Vánszorog a világon át
Az örök, lassú merengés.
|
|
| |
|
| "Novemberi utca" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Novemberi utca (Pontok: 1)
Endor Ideje: Február 28, kedd, 18:07:28
(Adatok | Üzenet küldése) | Versed mindenképpen azt a régi és nemesen elégikus hangulatot idézi, mely Tóth Árpád és Juhász Gyula költészetének ismertetőjegyei voltak. Bár a hangulata versednek olyan erdélyi költők húrjainak zengését is idézi, akik az elmúlt század lírai koloritjának legszebb színeit vitték fel a palettájukra. Jékely, Áprily, Reményik mélyre hangolt csellózengése ott énekel a soraidban, s mégis minden szó, minden mondat, minden hangulat és impresszió sajátosan a Tiéd. Érzem a sorok végén felzizzenő, feltörő és aláhulló ódon rímeidet, melyek nosztalgikus érzéssel töltik el a Téged szerető olvasókat. Lelki tájaidban ősz honol, alkony és est, csupa pasztellszínek, elhalkuló enyészetek, sovány ködök, szomorú esték, hallgatag éjszakák. A l4egszebb hangszereken énekel a költészeted,; hol halk bíbort éneklő vonósok, máskor az őszi mélybarnák suttogó mélyhegedűi. Itt is, ott is előbukkanó daktilusaid (-UU) dallamossága belehullik a keményebb ritmusok komor hangzuhatagába Rímtechnikádban a Tóth Árpád-i felelő rímek a sorok közepén a lélek megtörtségét visszhangozzák.
Kedves Ádám!
Nagyszerű versed ámulatba ejtett, belső mormolására kényszeríti mindazokat, kik magukkal viszik merengő zsoltáraidat...
|
|
|
|
|
|
|
