szerzs2
.....
Az eső csak zuhogott.
Kimosta a házak falából
a lerakodott bánatot.
Ki a pénzét,ki a szerelmét,
ki az élete értelmét síratta.
-ott a falak közt eddig
titokban ,önmagát sajnálta.
Senki nem látta,nem tudta
hogy a másik embernek is van bánata,
csak ő sem mondja,nem mutatja.
-De az eső most kimossa,
a házakból a fájdalmat.
Kis patakká duzzadva,
viszi végig az utcákba.
Lassan zavarosan hömpölyög,
a sok kimondatlan bánattól,
mellyet a vihar most,
kiűzött a falakból.
A patak folyóvá nőt,
nem látszanak a házak,
ellepte őket a víz,
mellyet a fájdalom
oly hatalmassá növesztett,
hogy mindent magába temetett.
Nem végzett félmunkát,
a városnak senki nem leli nyomát.
Csak a folyó vöröses,
zavaros színe sejteti,
mit rejthet a mélybe a víz,
mely a falakból kimosott
bánatból született.
|
|
| |
|
