| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Mint padlóra ejtett kristályváza |
|
stando
ha végre megérkezem
sír majd cipőm
korábban vidám kopogása
hiába illesztem kulcsom
a régi zárba nem nyitja már
mint padlóra ejtett kristályváza
ha végre megérkezem
sír majd cipőm
korábban vidám kopogása
hiába illesztem kulcsom
a régi zárba nem nyitja már
helyén a fogas
de rádobott kabátom tudja
csak vendég
szemem lassan körbejár
nem érti mi változott
minden bútor ott áll
hová egykor ő álmodta
lábaim újra érzik
az izmok remegését
sejtjeim memoranduma
a pillanat amit az otthon
melege jelentett
és most kóválygok
padlóra ejtett kristályváza
ez lett az életem
füleim sosem felejtik el
a szétrobbanó üveg
cinikus kacagását
fakír vagyok
talpaim ingerlik
vérbő csillagok
fakír vagyok
orromat ámítják
halott illatok
fakír vagyok
remegő cimpákkal
ugrásra készen nyelem
garatomon lecsorgó emlékeim
fakír vagyok
ez itt a jussom
indulhatok
Hm... Egy ideje már szenvedek a szöveggel. Kaptam már néhány észrevételt, oszt vakvágányra is szaladtam. Íme:
mint padlóra ejtett kristályváza
padlóra ejtett kristályváza
ez lett az életem
sosem felejtem el
a szétrobbanó üveg
cinikus kacagását
fakír vagyok
ingerelnek
vérbő csillagok
fakír vagyok
ámítanak
halott illatok
fakír vagyok
kaleidoszkópként
rendeződnek emlékeim
fakír vagyok
ez itt a jussom
indulhatok
Hm... Húzni vagy nem húzni?
|
Ideje: Január 15, hétfő, 16:00:31 - Veva
|
|
| |
|
| "Mint padlóra ejtett kristályváza" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Mint padlóra ejtett kristályváza (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Január 16, kedd, 05:52:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ági már többször jártam itt. Én az első variációra szavazok, bár éppen ellenkező érzetem van, mint aki már húzott a versen, mert én az elejét tartom kiemelkedőnek a versnek, míg a többi, mintha túllihegné az egészet és elvész, összekeveredik közte a mondanivaló. A fakír szó ismétlése valaminek a nyomatéka szeretne lenni, de feleslegesnek vélem, sőt nekem - mint olvasónak - kellett volna beugrania, amit nyomatékosítani szeretnél - mármint, hogy FAKÍR VAGY átvitten - de nem jön be többszörre sem a kép. Nem lettél az, nyomaték ide, nyomaték oda. |
|
|
|
|
|
Re: Mint padlóra ejtett kristályváza (Pontok: 1)
Khama Ideje: Január 16, kedd, 08:58:21
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem húzni. Vagy legalábbis nem így. Az elejét érzem én is ütősnek. Nekem kicsit képzavar a fakírságod. Pont az ellenkezője jön le. Inkább kérdésként hangzik számomra hogy fakír vagy-e. |
|
|
|
|
|
Re: Mint padlóra ejtett kristályváza (Pontok: 1)
piroman Ideje: Január 16, kedd, 12:38:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kompromisszumos megoldást javasolok: az első változatból tartsd meg az első és utolsó fakírt a többit ne. Nézd meg így a versed. A nyomaték benne van, de nincs túlspirázva. |
|
|
|
|
|
Re: Mint padlóra ejtett kristályváza (Pontok: 1)
gabiga Ideje: Január 16, kedd, 19:48:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én is egyetértek a többiekkel. Nem húzni, ill nem ennyit. Már ahogy Dokkon is olvastam az egyre újabb változatokat, az volt a véleményem, hogy egyre rosszabb.
Kb amondó lennék, mint pirom. Az elejéből is húznék kicsit azért - a nem érti mi változott utántól - onnan valóban túlírt, ahogy valaki mondta másutt. a végében is sok a fakír. Nekem is az az érzésem, hogy nem erősíti meg a gondolatot.
Szerintem ennyi elég lenne:
fakír vagyok
talpaim ingerlik
vérbő csillagok
remegő cimpákkal
ugrásra készen nyelem
garatomon lecsorgó emlékeim
fakír vagyok
ez itt a jussom
indulhatok |
|
|
|
|
|
Re: Mint padlóra ejtett kristályváza (Pontok: 1)
stando Ideje: Március 06, kedd, 08:56:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Talán így:
Mint padlóra ejtett kristályváza
Ha végre megérkezem,
sír majd cipőm
korábban vidám kopogása,
hiába illesztem kulcsom
a régi zárba, nem nyitja már.
Helyén a fogas,
de rádobott kabátom tudja,
csak vendég .
Szemem lassan körbejár,
nem érti, mi változott,
minden bútor ott áll,
hová egykor ő álmodta.
Lábaim újra érzik
az izmok remegését.
Sejtjeim emlékirata
a pillanat, amit az otthon
melege jelentett.
Most csak kóválygok.
Padlóra ejtett kristályváza.
Ez lett az életem!
Kaleidoszkópként
rendeződnek ereklyéim.
Füleim sosem felejtik el
a szétrobbanó üveg
cinikus kacagását.
Fakír vagyok!
Szerteszét szaladnak
vérbő csillagok.
Orromat ámítják
nem-volt illatok.
Remegő cimpákkal,
ugrásra készen nyelem
garatomon lecsorgó emlékeim.
Fakír vagyok.
Ez itt a jussom,
indulhatok.
|
|
|
|
|
|
|
