Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: A partravetett |
|
Eroica
Lenyugvóban a Hold.
A hullámzás alábbhagyott.
A víz ezüsthabot ragyog.
Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.
Virrasztottam a sötétben.
Bizakodtam öröklétben.
Itt hajózott, tisztán, tüzesen.
…Aztán… fény csillant egy üvegen.
S megláttam…a partra vert… halat.
Az uszonya kövekbe akadt,
nem élt már, nem is tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta!
A kagylók, csigák, medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Ártatlanok feje felett
hullámbíró ítélkezett.
Bár bűneim vetné a partra!
Várakoznék a viharra.
(2007-02-06)
|
Ideje: Február 16, péntek, 09:39:33 - Veva
|
|
| |
|
"A partravetett" | Belépés/Regisztráció | 29 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) piroman Ideje: Február 16, péntek, 11:57:24 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ahogyan kívánod Erikangyal!
Nekem kissé furcsa a szótagszámok változtatása.
Van ahol szinte énekelhető:
6-9. sorok, 15-21. sorok. Közte viszont szótagváltás van, ami pesze magyarázható a fontos mozzanat kiemelésével, csak nekem megakasztja a dallamot. Az utolsó előtti sorbol is elhagynám az "a" betűt. Maga a történet viszont kerek. (Bár nem hinném, hogy túl nagy hal lenne a bűneidből... :) Pusszantalak! |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) szkallas Ideje: Február 16, péntek, 12:48:00 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | tikkadtan.. fazva itt az Ocean tavoli partjan gyonyoru versedet - aggodva - olvasom.. ismet elfogott a bus-keseru keseruu emlekaradat.. ne tedd, kerlek.. vidam csilingelesed verseit kuldjed szerte az amugy is bus vilagba.. igy hallasd szep hangodat.. |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 16, péntek, 12:52:03 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A fenébe! Még egy figyelmetlenség,vagy a rontott verziót küldtem el!
"Az uszonya kőbe akadt" és "Uszonya kövekbe" akadt közt hezitáltam, hát nem mindkettő benn maradt! Így + 1 szótagszám szerepel, amit véletlen követtem el. Ez nem szándékos volt. |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) szkallas Ideje: Február 16, péntek, 13:34:18 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Te.. az ezusttollas - ne kovezdd szivemet... tudom milyen nehez elni fajo emlekekkel.. de elni muszaly.. akkor is, ha elfog a gyotro fajdalom... vagyom vidam szavaid, melyek oly kedvesek.. merulj fel a sos konnyek oceanjabol.. s kacagj..nevess .. ne tekintsdd az Eletet gyotrelemnek.. hiszen tudod. mennyire szeret Teged mind aki baratod.. s kivanja vigasztalodott, kedves lenyedet... |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 16, péntek, 13:49:31 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Lenyugvóban a Hold.
A hullámzás alábbhagyott.
A víz ezüsthabot ragyog.
Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.
Virrasztottam a sötétben.
Bizakodtam öröklétben.
Itt hajózott, tisztán, tüzesen.
…Aztán… fény csillant egy üvegen.
S megláttam…a partra vert… halat.
Uszonya kövekbe akadt,
nem élt már, nem is tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta!
A kagylók, csigák, a medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Ártatlanok feje felett
hullámbíró ítélkezett.
Bár bűneim vetné partra!
Várakoznék a viharra.
(2007-02-06)
|
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) gabiga Ideje: Február 16, péntek, 18:27:58 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nekem tetszik a versed Erika, jól felépített, dallamos, lendületes. Talán annyit, hogy az utolsó két sort leválasztanám egy sorközzel, hiszen ez egy "meglepő" fordulat a végén, egy felütés, szerintem elkéri a hatásszünetet előtte. |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) tokio170 Ideje: Február 17, szombat, 19:42:12 (Adatok | Üzenet küldése) | Drága Erika!
A versenyben is tetszett a versed, szavaztam rá, nagyon élethűek a tenger éjszakai fényei, a hanghatások.
Egyedül az öröklét vet fel bennem egy apró kérdést; miért hajózik tisztán, tüzesen...ennek nem sok értelmét lelem, inkább fürgén, ügyesen ebben van vmi technika, ha már örökké hajózgatunk...:-)))
A befejezésnél "bűneid" emlegetése gondolom csak költői fogás a kontraszt hatás kedvéért. |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) stevew Ideje: Február 18, vasárnap, 13:38:36 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Habot ragyogni..? - kissé gyanakvón járom körül ezt: nehezen tudom a habot a ragogáshoz társítani, s az örökléthez is a tüzességet... Ezen ne csodálkozz, mert állítólag nem értem a verseket, pedig de. Csupán egyes eszközök létjogosultságát kérdőjelezem meg. És egyes kifejezéseket, szavakat. Pl.: "aztán". Szerencsére nem úgy írtad, hogy "asztán". Az "aztán" az "azután" élő beszédben való megcsonkított változata. Nem kockáztatom meg a kijelentést, hogy helytelen is, a versben azonban - ebben a versben - nincs helye. S ha már a csonkításról esett szó: a "bizakodtam öröklétben" bizony igen csonkán hangzik. Értem én, persze: rím meg szótagszám meg minden, de nagyon hiányolom a névelőt. Ajánlatom az "Öröklétben bizakodtam" volna, csak az a fránya rím borulna ezzel...
"S megláttam…a partra vert… halat." - A sok pont helyett inkább új sorokba tördeltem volna, így nem lenne olyan szembetűnő az eszköz, amellyel a célt szándékozod elérni. Lássuk:
S megláttam
a partra vert
halat.
Úgy gondolom, így is elég tétova és fokozatos és rádöbbenő; de ezt te döntsd el.
"Nem élt már, nem is tátogott" - persze hogy nem tátog, ha már nem él. Nem horror ez, hogy a holtak is tátogjonak. :))
S végezetül egy ellentmondás:
"Megölte, bár nem akarta!" - "Ártatlanok feje felett hullámbíró ítélkezett."
Ítélni csak szándékosan lehet, a megítélés, az elítélés szándékával. Tehát akarta. |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 18, vasárnap, 14:01:31 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Úgy látom, Stevew már tüzetesen (és tőlem értőbben) kielemezte a versedet, tehát rám itt már nincs különösebben nagy szükség! ;)
Azért azt megkérdezném, hogy mit akart jelenteni a "fároszfényeit"? Nekem ugyanis így egy kicsit érthetetlen. A sziget fényeit, vagy a múlt fényeit, vagy... jelent? |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 18, vasárnap, 21:32:00 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lenyugvóban a Hold.
A hullámzás alábbhagyott.
A víz ezüsthabot ragyog.
Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.
Virrasztottam a sötétben
bizakodva öröklétben.
Itt hajózott, fényestisztán.
Ekkor
megcsillant
egy kristály,
s megláttam
a partra vert
halat.
Uszonya kövekbe akadt.
Nem is élt, már nem tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta.
A kagylók, csigák, a medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Számolatlan hullahegyek.
A hóhér nem kegyelmezett.
Bár bűneim vetné partra!
Várakoznék a viharra.
|
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) Lacoba Ideje: Február 19, hétfő, 18:05:08 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nem tudom Erika. Az utolsó két sor kivételével nekem sincsenek rendben a képek. Eddig vártam mi alakul. Romlott.
-Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.-
Ez a kötőjel idézőjel. Számomra elképzelhetetlen az, hogy órákig kísérhetsz hajóddal egy tornyot, hacsak nem körben járod. Tehát fogalomzavar él a két sorban.
-Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.-
Szép gondolat, de összetett mondatnak érzem. A második része nagyon finom.
- Virrasztottam a sötétben
bizakodva öröklétben.
Itt hajózott, fényestisztán.-
A sötétbent fölöslegesnek tartom, mert világosban nem is lehet virrasztani.
Aztán ezt is egy mondatnak érzem. Gondolatjelesnek. A hajózott után fölös a vessző.
-Ekkor
megcsillant
egy kristály,
s megláttam
a partra vert
halat.
Uszonya kövekbe akadt. -
No itt kavarodtam meg, mert kiderül, hogy a parton vagy tehát az első két sorral ellentmondásos. Az összefüggést én sem látom, hogy miért éppen így látható meg egy halacska.
- Nem is élt, már nem tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta.
A kagylók, csigák, a medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Számolatlan hullahegyek.
A hóhér nem kegyelmezett. -
Itt valamilyen átmenetet vártam volna az utolsó két sorhoz, de csak egy sima színtelen képet kaptam, amit már ismerek.
- Bár bűneim vetné partra!
Várakoznék a viharra. -
Igen ezért a két sorért kellett megírni a verset, de én újra átgondolnám az egészet, úgy hogy csakis a TE gondolataid épüljenek bele. Szerintem fuss az egészneknek újra. TE. Aki ilyen utolsó két sort ír, tud elé éles képeket is látni |
|
|
|
|
|
Re: A partravetett (Pontok: 1) Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 21, szerda, 11:52:03 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Tenger tükrén szállt a Hold,
felhő csücskén lovagolt.
A hullámzás csillapodott,
a víz most ezüsthabot ragyog.
Hajnalig figyeltem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet,
vadul verdeste az eget.
Virrasztottam egész éjjel,
bíztam boldog öröklétben.
Halk hajótest úszott üresen.
Holdcsepp csillogott egy üvegen,
fényénél láttam meg a partra vert halat,
uszonya kavicsba akadt.
Nem ficánkolt, nem tátogott.
A vízanya melléfogott.
Saját kölykét dobta partra,
megölte, bár nem akarta.
Ártatlan kis sorsa felett
hullámbíró - ítélkezett.
Bár bűneim vetné partra,
várakoznék a viharra.
(2007-02-20)
Tegnap átírtam az eredeti -saját változatomat. |
|
|
|
|
|
|