[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 219
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 219


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Vers: A partravetett
Eroica

Lenyugvóban a Hold.
A hullámzás alábbhagyott.
A víz ezüsthabot ragyog.

Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.
Virrasztottam a sötétben.
Bizakodtam öröklétben.
Itt hajózott, tisztán, tüzesen.
…Aztán… fény csillant egy üvegen.
S megláttam…a partra vert… halat.
Az uszonya kövekbe akadt,
nem élt már, nem is tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta!
A kagylók, csigák, medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Ártatlanok feje felett
hullámbíró ítélkezett.
Bár bűneim vetné a partra!
Várakoznék a viharra.


(2007-02-06)

Ideje: Február 16, péntek, 09:39:33 - Veva

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a szint főoldalára

Haladó
Szint: Haladó

"A partravetett" | Belépés/Regisztráció | 29 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: A partravetett (Pontok: 1)
piroman Ideje: Február 16, péntek, 11:57:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ahogyan kívánod Erikangyal!

Nekem kissé furcsa a szótagszámok változtatása.
Van ahol szinte énekelhető:
6-9. sorok, 15-21. sorok. Közte viszont szótagváltás van, ami pesze magyarázható a fontos mozzanat kiemelésével, csak nekem megakasztja a dallamot. Az utolsó előtti sorbol is elhagynám az "a" betűt. Maga a történet viszont kerek. (Bár nem hinném, hogy túl nagy hal lenne a bűneidből... :) Pusszantalak!



Re: A partravetett (Pontok: 1)
szkallas Ideje: Február 16, péntek, 12:48:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
tikkadtan.. fazva itt az Ocean tavoli partjan gyonyoru versedet - aggodva - olvasom.. ismet elfogott a bus-keseru keseruu emlekaradat.. ne tedd, kerlek.. vidam csilingelesed verseit kuldjed szerte az amugy is bus vilagba.. igy hallasd szep hangodat..



Re: A partravetett (Pontok: 1)
Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 16, péntek, 12:52:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
A fenébe! Még egy figyelmetlenség,vagy a rontott verziót küldtem el!
"Az uszonya kőbe akadt" és "Uszonya kövekbe" akadt közt hezitáltam, hát nem mindkettő benn maradt! Így + 1 szótagszám szerepel, amit véletlen követtem el. Ez nem szándékos volt.



Re: A partravetett (Pontok: 1)
szkallas Ideje: Február 16, péntek, 13:34:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Te.. az ezusttollas - ne kovezdd szivemet... tudom milyen nehez elni fajo emlekekkel.. de elni muszaly.. akkor is, ha elfog a gyotro fajdalom... vagyom vidam szavaid, melyek oly kedvesek.. merulj fel a sos konnyek oceanjabol.. s kacagj..nevess .. ne tekintsdd az Eletet gyotrelemnek.. hiszen tudod. mennyire szeret Teged mind aki baratod.. s kivanja vigasztalodott, kedves lenyedet...



Re: A partravetett (Pontok: 1)
Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 16, péntek, 13:49:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Lenyugvóban a Hold.
A hullámzás alábbhagyott.
A víz ezüsthabot ragyog.

Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.
Virrasztottam a sötétben.
Bizakodtam öröklétben.
Itt hajózott, tisztán, tüzesen.
…Aztán… fény csillant egy üvegen.
S megláttam…a partra vert… halat.
Uszonya kövekbe akadt,
nem élt már, nem is tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta!
A kagylók, csigák, a medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Ártatlanok feje felett
hullámbíró ítélkezett.
Bár bűneim vetné partra!
Várakoznék a viharra.


(2007-02-06)



Re: A partravetett (Pontok: 1)
gabiga Ideje: Február 16, péntek, 18:27:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nekem tetszik a versed Erika, jól felépített, dallamos, lendületes. Talán annyit, hogy az utolsó két sort leválasztanám egy sorközzel, hiszen ez egy "meglepő" fordulat a végén, egy felütés, szerintem elkéri a hatásszünetet előtte.



Re: A partravetett (Pontok: 1)
tokio170 Ideje: Február 17, szombat, 19:42:12
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Erika!
A versenyben is tetszett a versed, szavaztam rá, nagyon élethűek a tenger éjszakai fényei, a hanghatások.
Egyedül az öröklét vet fel bennem egy apró kérdést; miért hajózik tisztán, tüzesen...ennek nem sok értelmét lelem, inkább fürgén, ügyesen ebben van vmi technika, ha már örökké hajózgatunk...:-)))
A befejezésnél "bűneid" emlegetése gondolom csak költői fogás a kontraszt hatás kedvéért.



Re: A partravetett (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 18, vasárnap, 13:38:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Habot ragyogni..? - kissé gyanakvón járom körül ezt: nehezen tudom a habot a ragogáshoz társítani, s az örökléthez is a tüzességet... Ezen ne csodálkozz, mert állítólag nem értem a verseket, pedig de. Csupán egyes eszközök létjogosultságát kérdőjelezem meg. És egyes kifejezéseket, szavakat. Pl.: "aztán". Szerencsére nem úgy írtad, hogy "asztán". Az "aztán" az "azután" élő beszédben való megcsonkított változata. Nem kockáztatom meg a kijelentést, hogy helytelen is, a versben azonban - ebben a versben - nincs helye. S ha már a csonkításról esett szó: a "bizakodtam öröklétben" bizony igen csonkán hangzik. Értem én, persze: rím meg szótagszám meg minden, de nagyon hiányolom a névelőt. Ajánlatom az "Öröklétben bizakodtam" volna, csak az a fránya rím borulna ezzel...
"S megláttam…a partra vert… halat." - A sok pont helyett inkább új sorokba tördeltem volna, így nem lenne olyan szembetűnő az eszköz, amellyel a célt szándékozod elérni. Lássuk:

S megláttam
a partra vert
halat.

Úgy gondolom, így is elég tétova és fokozatos és rádöbbenő; de ezt te döntsd el.

"Nem élt már, nem is tátogott" - persze hogy nem tátog, ha már nem él. Nem horror ez, hogy a holtak is tátogjonak. :))

S végezetül egy ellentmondás:

"Megölte, bár nem akarta!" - "Ártatlanok feje felett hullámbíró ítélkezett."

Ítélni csak szándékosan lehet, a megítélés, az elítélés szándékával. Tehát akarta.



Re: A partravetett (Pontok: 1)
veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 18, vasárnap, 14:01:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Úgy látom, Stevew már tüzetesen (és tőlem értőbben) kielemezte a versedet, tehát rám itt már nincs különösebben nagy szükség! ;)

Azért azt megkérdezném, hogy mit akart jelenteni a "fároszfényeit"? Nekem ugyanis így egy kicsit érthetetlen. A sziget fényeit, vagy a múlt fényeit, vagy... jelent?



Re: A partravetett (Pontok: 1)
Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 18, vasárnap, 21:32:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Lenyugvóban a Hold.
A hullámzás alábbhagyott.
A víz ezüsthabot ragyog.

Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.
Virrasztottam a sötétben
bizakodva öröklétben.
Itt hajózott, fényestisztán.
Ekkor
megcsillant
egy kristály,
s megláttam
a partra vert
halat.
Uszonya kövekbe akadt.
Nem is élt, már nem tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta.
A kagylók, csigák, a medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Számolatlan hullahegyek.
A hóhér nem kegyelmezett.

Bár bűneim vetné partra!
Várakoznék a viharra.




Re: A partravetett (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: Február 19, hétfő, 18:05:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nem tudom Erika. Az utolsó két sor kivételével nekem sincsenek rendben a képek. Eddig vártam mi alakul. Romlott.

-Órákig kísértem
a távol fároszfényeit.-
Ez a kötőjel idézőjel. Számomra elképzelhetetlen az, hogy órákig kísérhetsz hajóddal egy tornyot, hacsak nem körben járod. Tehát fogalomzavar él a két sorban.

-Hallgattam a hullámhegyet.
Vadul verdeste az eget.-
Szép gondolat, de összetett mondatnak érzem. A második része nagyon finom.

- Virrasztottam a sötétben
bizakodva öröklétben.
Itt hajózott, fényestisztán.-
A sötétbent fölöslegesnek tartom, mert világosban nem is lehet virrasztani.
Aztán ezt is egy mondatnak érzem. Gondolatjelesnek. A hajózott után fölös a vessző.


-Ekkor
megcsillant
egy kristály,
s megláttam
a partra vert
halat.
Uszonya kövekbe akadt. -
No itt kavarodtam meg, mert kiderül, hogy a parton vagy tehát az első két sorral ellentmondásos. Az összefüggést én sem látom, hogy miért éppen így látható meg egy halacska.

- Nem is élt, már nem tátogott.
Az óceán melléfogott.
Saját kölykét dobta partra.
Megölte, bár nem akarta.
A kagylók, csigák, a medúzák
kavicsokra vetett hullák.
Számolatlan hullahegyek.
A hóhér nem kegyelmezett. -
Itt valamilyen átmenetet vártam volna az utolsó két sorhoz, de csak egy sima színtelen képet kaptam, amit már ismerek.

- Bár bűneim vetné partra!
Várakoznék a viharra. -
Igen ezért a két sorért kellett megírni a verset, de én újra átgondolnám az egészet, úgy hogy csakis a TE gondolataid épüljenek bele. Szerintem fuss az egészneknek újra. TE. Aki ilyen utolsó két sort ír, tud elé éles képeket is látni



Re: A partravetett (Pontok: 1)
Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Február 21, szerda, 11:52:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Tenger tükrén szállt a Hold,
felhő csücskén lovagolt.
A hullámzás csillapodott,
a víz most ezüsthabot ragyog.

Hajnalig figyeltem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet,
vadul verdeste az eget.
Virrasztottam egész éjjel,
bíztam boldog öröklétben.
Halk hajótest úszott üresen.
Holdcsepp csillogott egy üvegen,
fényénél láttam meg a partra vert halat,
uszonya kavicsba akadt.
Nem ficánkolt, nem tátogott.
A vízanya melléfogott.
Saját kölykét dobta partra,
megölte, bár nem akarta.
Ártatlan kis sorsa felett
hullámbíró - ítélkezett.

Bár bűneim vetné partra,
várakoznék a viharra.

(2007-02-20)

Tegnap átírtam az eredeti -saját változatomat.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds