| Küzdőtér |
|
|
|
lena1
A Messzeség!
Olyan távol vagy tőlem,
hogy soha el nem érlek.
Csak nézem szomorúan,
a fájó messzeséget.
Milyen jó lenne átszelni,
a kék óceánt veled.
Jó lenne, egy percre is,
megfogni a kezed.
Szárnyam lenne repülnék,
tengeren át veled.
Szívem minden melegével
ezt üzenném neked.
Az óceánt nem szelhetem,
hiába a gondolatok.
Madárként sem repülhetek,
csak mint ember maradhatok,
a szívedben.
|
Ideje: Február 27, kedd, 07:11:30 - Veva
|
|
| |
|
| "A Messzeség!" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A Messzeség! (Pontok: 1)
Captnemo Ideje: Február 27, kedd, 16:38:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igen!:) Ezek már a Te gondolataid, már ott vagy a sorok mögött! Még egy kis csiszolás, az ismétlések kerülése, és ..fog ez menni!!:) |
|
|
|
|
|
Re: A Messzeség! (Pontok: 1)
stevew Ideje: Február 27, kedd, 17:25:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves lena1, kezdjük a címmel:
"A Messzeség!"
Más verseidnél is látható, hogy előszeretettel használsz felkiáltójelet a címekben. Különösebb bajom nem is lenne ezzel, ha később kiderülne, miért kiabálsz. Az, hogy a nagy M-mel szinte megszemélyesíted a messzeséget, további elvárásokkat is támaszt a következő sorok iránt - azt gondolnánk, hogy egy igen erőteljes élményt fogsz világgá harsogni időről vagy térről, ámde:
"Olyan távol vagy tőlem,
hogy soha el nem érlek.
Csak nézem szomorúan,
a fájó messzeséget."
Azaz: címbéli harsányságod elenyész, így a szomorú sóhaj semmiképp nem indokolja a felkiáltójeles-nagybetűs figyelemfelkeltést. Ilyen vágyakat ugyanis suttogni szokás:
"Milyen jó lenne átszelni,
a kék óceánt veled.
Jó lenne, egy percre is,
megfogni a kezed."
Hogy az óceán kék-e, sajnos nem tudom, de itt inkább közhelyként lapul e jelző. Jó lenne, ha mindörökre elfelejtenéd e könnyen kínálkozó jelzős kapcsolatokat (pl. fájó messzeség, kék óceán, szívem melege), mert ezek egy versben csak üres szavak, a megszokás semmitmondó hordaléka. A fenti négy sor leírása előtt azt is el kellett volna döntened, hogy együtt vagy-e vágyott kedveseddel, vagy valóban elérhetetlen távolságba kerültetek-e egymástól, mert ha az utóbbi az igaz, akkor VELE hiába vágysz átszelni az óceánt, ezt csak NÉLKÜLE teheted meg. Az "átszelni" után nem kell vessző, ha azonban ragaszkodsz hozzá, inkább az "óceán" és a "veled" közé tegyed.
"Szárnyam lenne repülnék,
tengeren át veled."
Itt viszont hiányolom a vesszőt a "lenne" után, egy "ha" szócskával kezdve pedig nem hangozna ilyen sután. S megint vesszőhiány, a "veled" előtt...
"Szívem minden melegével
ezt üzenném neked."
Üzennéd, vagy üzened..? Szerintem üzened, hisz azért írtad a verset.
"Az óceánt nem szelhetem,
hiába a gondolatok."
Miért..? Mi tart vissza..? Mi az, mi közétek áll..? Ha ezt a fájdalmas tehetetlenséget
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: A Messzeség! (Pontok: 1)
incike Ideje: Június 30, szombat, 14:42:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Olvasd el a Francia hadnagy szeretője c. kisregényt. Mintha csak magam előtt látnám a nőt , aki szenvedélyesen várja vissza szerelmét. Ő vette a fáradságot, hogy ember maradjon, felkereste.
Akkor döbbent rá kit is szeretett.
Utánna írd át a versedet. Jobban fogod érezni magad. |
|
|
|
|
|
|
