Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Látogatás egy szeretetotthonban. |
|
lena1
Csend van és nyugalom.
Az idő porszemcséi ülnek a falakon.
Idős ember jön felém vánszorogva,némán.
A fájdalom ráncai kígyóznak az arcán.
Üres tekintete a távolba mered,
mint egy eltűnt álom, mit senki sem keres.
Botjára támaszkodik lábai reszketnek,
meggörnyedve jár, léptei nehezek.
Az évek elszálltak felette, megöregedett.
Magára maradt, hiába szeretett.
Lezárult élete a végtelen csenddel,
mert tudja ő jól, hogy senkinek nem kell.
Szívem elszorul, lelkem a semmibe vész,
eszembe jut a halál, s az elmúló lét.
|
Ideje: Március 08, csütörtök, 20:59:08 - Veva
|
|
| |
|
"Látogatás egy szeretetotthonban." | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Látogatás egy szeretetotthonban. (Pontok: 1) stevew Ideje: Március 09, péntek, 17:13:19 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves lena1, vajon időrendben küldöd be a verseidet..? Ezt azért szeretném tudni, mert ha igen, akkor némi örvendetes haladást vélek felfedezni az itt közöltben; ha pedig nem ez a legfrissebb írásod, akkor vagy a véletlen műve, vagy a - szintén örvendetes - koncentráció eredménye, hogy itt-ott már súrolja a haladó szint határait.
Egy fontos dolgot, pontosabban a hiányát nehezményezem: mintha nem gondoltad volna át alaposan, miről is akarsz írni - egy öregember szomorú, átütő ábrázolása legyen-e, vagy pedig saját együttérzésed kifejezője, netalán saját félelmeidet, a lét múlandóságát, a törvényszerű elmúlás lehangoló tényét akarod-e körüljárni...
Ez a bizonytalanság okozza a törést is versben: az utolsó két sorral magadat ábrázolod, minden átmenet és látható ok nélkül, így végül is nem tudjuk, mi a fontos - az, hogy te elszomorodsz, vagy pedig az öregember kilátástalan élete. Ha ez utóbbi leírása volt a célod, akkor kívül kellett volna maradnod, ha viszont az előbbi (azaz saját érzéseid versbe foglalása), akkor pedig valami kapcsolatot kellett volna teremtened közted és az öregember között, s ezt itt nem látom. A kettő együtt kioltja egymást.
Az első két sor nagyon rendben van. Ha tudtad volna tartani ezt a kezdeti tömörséget és kifejező erőt, messze átlépted volna azt a bizonyos határt...
"Idős ember jön felém vánszorogva,némán." - Itt már terjengősebb lettél. Ilyen esetben is (sajnos) döntésre kényszerül az író: fontos-e minden jelző, s ha nem, melyik maradjon meg, melyik segíti elérni a kitűzött célt..? A "némán" szerintem kihagyható, kevésbé fontos, az "idős" pedig kissé finomkodó. Mit szólnál ehhez: "Öregember vánszorog felém s néz rám." (meghagytam a sorvégi rímet!)?
"A fájdalom ráncai kígyóznak az arcán." - Ha ragaszkodsz ehhez, akkor mit szólnál ehhez a változathoz: "Fájdalom-ráncok kígyóznak arcán" - hogy ne legyen akadozó a sor a két névelőtől.
"Üres tekintete a távolba mered,
mint egy eltűnt álom, mit senki sem keres." - Nos, itt ös
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Látogatás egy szeretetotthonban. (Pontok: 1) paletta Ideje: Október 17, vasárnap, 21:11:25 (Adatok | Üzenet küldése) | Szépen rajzolod meg az öreg ember karakterét!!!!..."Lezárult élete a végtelen csenddel"...ez olyan nagyon jó befejezés lenne:)...szerintem:)...az utolsó 3 sor szerintem is nem megoldott...sok szeretettel:) |
|
|
|
|
|
|