Küzdőtér |
|
|
|
lena1
...
Kócos barna hajadat, napfény öleli,
halványkék szemed, fényét tükrözi.
Ölelésem ébreszt, csókjaimra kelsz,
két karomban mindig boldogságra lelsz.
Életünk meseszép. Együtt szárnyalunk.
Az álmok birodalmában ketten járhatunk.
Jó lenne, ha szerelmünk örök maradna.
Csalódástól a szívünk sosem tartana.
Szeress engem addig, míg világ a világ,
soha ne engedj el, szerelmünkre vigyázz.
|
Ideje: Március 24, szombat, 23:11:11 - Veva
|
|
| |
|
"Boldogság" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Boldogság (Pontok: 1) Lacoba Ideje: Március 25, vasárnap, 12:05:27 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Csak jelzem, hogy nem észlelek változást. Ugyanúgy rossz helyen vannak a vesszőcskék, pontocskák, és nem érzem az élet-hátteret sem a versben. Talán egy apró fejlődést jelent az első két sor, de ebbe tévedt éppen bele két fölös vessző.
Később a meseszép élet szárnyal ugyan, de ellentmondásos a csalódás belemosása. Még mindig várok. Ne igyekezz nagyon nagy lenni, hatalmasat írni. Legyél olyan amilyen, fess pillanatot: lázast, vergődőt, de legyen az a tiéd, ne utópia, vagy általánosság. |
|
|
|
|
|
Re: Boldogság (Pontok: 1) parakalo Ideje: Március 25, vasárnap, 16:27:11 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lelkemből szóltál! |
|
|
|
|
|
Re: Boldogság (Pontok: 1) Tithonos Ideje: Március 25, vasárnap, 16:47:49 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Lena!
Versed formáját néztem elsőként, hiszen sokszor az árulkodik legjobban a mesterségbeli tudásról; esetleg magával a formával üzen a költő.
Láttam abbéli törekvésedet, hogy egy felező ütemezésű verset komponálj. Az is érzékelhető, hogy ösztönösen jambikus lejtésű sorokat írsz (azonban sok a kevert forma), ebből az következik, hogy inkább elégikus alkat lehetsz. Verseid tartalma is inkább egy álmodozó, saját érzéseiben ragyogni akaró igazi romantikus lélekről vall.
(Javíts ki, ha tévednék!)
Először is, ha a rímeidet fényesíteni szeretnéd, kerüld a toldalékokra épülő rímeket (- na feltételes módjel, -sz, -unk ragrímek, stb.)!
Ne a szótagszámokra figyelj (bár úgy tűnik, eddig sem figyeltél), hanem az ütemekre, ami ennél a versednél néha egészen szép és jól csengő hangzást eredményez.
PL.:
3/3/3
5//5
4//4
Ezekre törekedj, talán ezek a legkönnyebbek…
A csókok, ölelések, szikrázó hajak, kék szemek, örök szerelmek, csalódásoktól túlcsorduló szívek kora lealkonyodott, mára már anakronisztikus ezen kifejezések együttes szerepeltetése. Olyan ez, mint mikor a málnaszörphöz almaszörpöt adsz, aztán még két merőkanál cukrot belezúdítasz.
Ez költői gyermekbetegség – ismétlem magam -, mert mindenki így kezdi. De innen tovább kell lépned, ha ennek a nemes és tiszta mesterségnek misszionáriusa akarsz lenni.
Érdemes tanulmányozni Weöres Sándor ritmusképleteit, de ne próbáld a nagy romantikusok kifejezéskészletét átvenni, mert az anakronizmus mocsarába lépsz.
Keresd a versben önmagad, a saját szavaidat még akkor is, ha azok dadogások. Tavasz van, feküdj ki a napfényre, érezd a világ illatát, hallgasd ki a világ szuszogó és sejtelmesen áradó nagy titkait. Keress különös kifejezéseket, melyek belőled fakadnak, de mindannyiunkké is lehetnek.
Ne add fel, küzdj addig az anyaggal, míg az anyag meg nem hátrál előtted. S akkor elmondhatod magadról, hogy költő vagyok…
|
|
|
|
|
|
|