| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Lelkek tavasza 2.rész |
|
bg
Emma az évek során hozzászokott a maga szabta életvitelhez, saját elképzeléseit próbálta a gyakorlatba ültetni, meg akarta tanulni, hogyan állhat helyt egyedül is a világban.
A munkahelye, annak ellenére, hogy a felvételiig már csak két hónapja maradt, még tartogatott egy érdekes meglepetést a számára. Egy Mátyás nevű fiú, szó szerint zavarba hozta eddigi megvesztegethetetlen érzelmi egyensúlyát. A fiú mosolyogva és ellenállhatatlanul, ott a pénztár mellett, mindenki szeme láttára akarta elkérni tőle a telefonszámát.
Emma elöször nem mert a fiúra nézni, arca kipirult, melegség öntötte el és uralkodnia kellett a mozdulatain, hogy ne keltsen feltűnést. Alig bírta ép ésszel eldönteni, hogy mi legyen a helyes cselekedete. Tetszett neki a srác bátorsága, a magas termete és a szép arca, világosszürke szemeivel, remekül illett határozott megjelenéséhez, és ráadásul magával ragadó jókedvvel adta elő egyéni, bár kissé egyszerű udvarlását Emmának.
- Tudod, hogy hasonlítasz egy híres színésznőre? – vágott a közepébe Mátyás újra, tovább félbeszakítva a vásárlás menetét.
- Ezt már hallottam mástól is. – válaszolta Emma kissé csalódva, de fülig vörös arccal.
- Akkor megadod a telefonszámodat? – hajolt közelebb Mátyás.
- Talán majd máskor. – válaszolta Emma a fiúra pillantva, és közben eltűnt arcáról a pír.
- És ha megvárnálak, amíg végzel? Meddig dolgozol? – próbálta továbbvinni a beszélgetést Mátyás, de Emma hajthatatlanná vált.
A fiú befejezte a vásárlást, Emma távozásukkor jelentőségteljesen utána nézett, és megelégedésére találkozott a pillantásuk.
Egy hónap telt el Mátyás megjelenése óta. Emma érzelmi élete továbbra is kiegyensúlyozottan folyt nyugodt medrében, mint az erdő mélyén egy kis hegyi patak. Kimerült a főiskolai felkészülésben, a monoton áruházi munkában, a megszokott családi hangulatban. Barátjával több helyi koncertet is a programjukba vontak, ez valamelyest javított kapcsolatuk langyosságán, de Emma ilyenkor csak a barátnői bódult hangulata miatt lett feldobódva, nem a fiú által. Nem tudatosult benne a monotonság miatt, hogy ennél pezsdítőbb kalandok is létezhetnének számára, hiszen okossága és külalakja vonzaná a férfiszíveket, de neki nem forrt erre igazán a vére, nem az a típus volt. Egy nap aztán ismét megjelent Mátyás a pénztárja előtt, és magával hozott egy érzéki széllökést.
- Szia! – köszöntötte Emmát, aki kipirosodott arccal rakosgatta előtte az árucikkeket.
- Szia! – válaszolt Emma és a fiú szemébe nézett.
- Fog az a toll? – Mátyás a kasszán lévő tollra nézett.
- Igen. – Emma is odanézett.
- Akkor felírod nekem a telefonszámodat? – Emma végre mosolygott, de nem szólt.
- Ne kéresd magad, tudom, hogy találkoznál velem. – folytatta Mátyás.
- Tízig dolgozom. – mondta Emma halkan. – Majd utána megadom.
- Akkor hátul megvárlak. – fejezte be Mátyás, és fülig ért a szája. Az izgalom közepette egyikük sem tudott többet szólni.
Mátyás hétköznap lakatosként dolgozott egy magán műhelyben. Főnökével dolgos párost alkottak, és megélhetésük sem hullámzott nagyon. A fiú a városban élt szüleivel egy lakótelepen, de szabadidejét gyakran a barátnőjénél töltötte, akivel élvezhették a szülők nagy kertes villáját. A lánnyal négy évvel ezelőtt ismerkedett meg. Az iskolában rabolta el a szívét.
Mátyás az évek folyamán mind több férfias vonást szedett magára, de barátnője, sajnos öröksége révén, zsírsejtek tömeges szaporodását kellett hogy elviselje a hátsó fertályán. Ez már váló ok Mátyásnak, de e látvány miatt növekvő finnyássága ellenére, mégsem tudta őt elhagyni, mert mindig elragadta a lány szépséges arca, jókedve, vagánysága, ahogyan kezelte az ő kicsapongásait, és igen, az öröksége miatt is, mely több milliót rejtett. Mátyás szívének egy kielégítetlenül hagyott szegletét, titkolt szeretője kötötte le, kinek a férje külföldön hajózott éppen. Egy városszéli házban lakott a hölgy, ott a medence vize is tündökölt az udvaron. Ez a rejtett kapcsolata azonban már kifúlóban volt, sok izgalmas kalandon, és mámoros percen túltették magukat, így Mátyásnak kezdett égni a talpa, csak szeretője ragaszkodása nem hagyta békén, mert nála egyre erősödött a szerelem lázas érzése. Furfangos cseleket szőtt, hogy Mátyást maradásra bírhassa. Eljátszotta a teherbe esését, válási szándékát ecsetelte naponta, és néha öngyilkos szerepben is tetszelgett.
Innen próbált Mátyás Emma révén valami régi érzéseket visszalopni. Így ült tíz órakor az autójában az áruház mögött, amikor megjelent a kijáratban egy új kapcsolat mámorosan szép reménysugara.
|
Ideje: Március 27, kedd, 00:02:54 - Veva
|
|
| |
|
| "Lelkek tavasza 2.rész" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Lelkek tavasza 2.rész (Pontok: 1)
veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Március 27, kedd, 19:47:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nem mondanám hozzáértőnek magam, csupán megpróbáltam élesebb szemmel olvasni. Ha elfogadod a véleményem, volna néhány észrevételem. :)
"szó szerint zavarba hozta eddigi megvesztegethetetlen érzelmi egyensúlyát" - nem tudtam eldönteni, hogy ebben az esetben a megvesztegethetetlen mit jelenthet? Az érzelmi egyensúly (vagyis az egyensúly) stabil vagy labilis és ezek szinonimái, de nem lefizethetetlen. Szerintem azt a szót cseréld ott le, vagy fogalmazd át, mert ráadásul az egyensúly még zavarba sem hozható! ;) Esetleg megingatta addigi érzelmi egyensúlyát.
Nem mindig kellenek a cirkalmak!
"vágott a közepébe Mátyás újra, tovább félbeszakítva a vásárlás menetét." - írod. Itt viszont a "tovább" zavaró, talán megfelel a megint.
"de Emma ilyenkor csak a barátnői bódult hangulata miatt lett feldobódva," - ez a "miatt lett feldobódva", eléggé meg lett magyartalanítva! ;) --- esetleg: hangulatától dobódott fel.
"de neki nem forrt erre igazán a vére, nem az a típus volt." - itt a "nem forrt erre"-vel van bajom. Talán ettől.
" Mátyás hétköznap lakatosként dolgozott egy magán műhelyben." A magánműhelyben egy szó.
Szerintem olvasd át alaposan és te magad is észre fogsz venni még sok-sok javítanivalót. Én csak néhányat említettem.
Minél többet írsz, és persze olvasol ;), annál sikerültebbek lesznek a saját írásaid, és saját magad is észre fogod venni a hibákat, amiket később már - remélhetőleg - nem fogsz elkövetni. :)
|
|
|
|
|
|
|
