| Küzdőtér |
|
|
|
zsuzsuzsu
A sima, azúrkék tengeren csak apró hullámok fodrozódnak, s napsugarak szikráznak... Gyermekkacaj, szinte bugyborékol a két fiú nevetése, mivel a fagyit, nekik, a Felnőtt Férfiaknak MACIS tányérban hozták! Danika Dávidnak szamárfült mutat, melyet a felszolgáló fiú magára vesz.
Gyorsan távozunk, úgyis csak rövid időre jöttünk ki.
Sziklahegy tornyosul a tengeren, ez a célunk, - innen az egész tájat beláthatjuk. Vidáman ugrándozik előttem a két fiú,mint a kis zergék - s én is élvezem a sétát.
De hirtelen egy dallam csendül fel lelkemben: "Dove Sono .." - Nem, nem akarom most ezt az áriát! " Hová lettek, hová múltak a kedves pillanatok..? " - Figaro házasságából a bárónö panaszkodik. Nem, nem gondolok most erre, de már magam előtt is látom az elmúlni nem akaró képeket. Károllyal sétálok, megint vele, kettesben, majd később a gyerekekkel - szinte minden szavára, minden részletre emlékszem... Nem szabad most sírni, hisz örülni jöttünk. De túlhaladja erőmet ez a látomás.
Kisfiaim már a hegy tetején járnak, szerencsére nem veszik észre, mi játszódik le bennem. A sziklatetőn elém tárul a végtelen tenger, s minden akaratom ellenére elemi erővel tör ki belőlem egy régi kedves gyermekkori énekem:
" Mester, a bősz vihar tombol, hullám fölé hullám ér.
Sürü a felhő, sötét az ég, nincs oltalom, nincs segély.
NEM BÁNOD, HA ELVESZÜNK IS? HOGY ALHATOL ILY MÉLYEN?
Minden percben rettegtet a veszély a háborgó tengeren..."
De jó, hogy a fiuk már elunták magukat, száguldanak a part felé, hogy kagylókat keressenek. A lépcsőn még szépen lejutok, de utána mi lesz? Persze, megint utcai cipőmben vagyok, elfelejtettem, hogy ez itt nem lesz jó. A sziklák meg csúsznak... Hol vagy, Károly?
Egy segitőkész kéz nyúl felém. Kicsi, gyerek kéz. Danika az, s közben biztat, mint valaha apukája:" ide lépj, látod ez lapos kő, gyere, mindjárt lenn vagyunk..." s én megyek, szorítom ezt a drága kis kezet, mosolygok kisfiamra.
Újra az azúrkék, fodros tengert látom, s a dal ismét felcsendül bennem, de már egészen máshogy:
" Mester! Elmúlt a rémület, az elemek pihennek.
Napfény ragyog csendes tó tükrén. Békéje van lelkemnek:
Várlak, ó áldott Megváltó, ne hagyj el egyedül,
Vígan érek így a kívánt révbe, hol az üdv rám felderül.
- A szél és habok engednek nekem: Csend legyen:
csend legyen....
Szelíden engednek mind nekem. Csend legyen."
Lágy szellő simogatja arcomat. Előttem szalad a két kis Bogárka, kisfiaim. Indulunk haza, hogy várjuk a harmadikat, Annuskát.
S velünk jön a kocsiban Ö is, a mindig köztünk élő ötödik is. Hűségesen, a szívünkben.
Békéje van lelkemnek.
|
Ideje: Június 11, hétfő, 19:27:49 - Veva
|
|
| |
|
| "Dove Sono" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Dove Sono (Pontok: 1)
zsuzsuzsu Ideje: Június 11, hétfő, 21:27:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ezek az érzések még mindig mélyen átjárnak. Mégis, érdekelne, hogy azokon kivül stilisztakilag, szóhasználatban, felépitésben - vagy egyátalán - mit gondoltok róla.
Még csak szárnyakat bontogatok, érdekelne véleményetek.
Köszönöm.
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Dove Sono (Pontok: 1)
veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Június 13, szerda, 10:46:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az az igazság, hogy már többször is elolvastam, de még mindig túltengenek bennem a lélek rezdülései, írásodat olvasva. Így aztán nem látom meg benne a javítanivalókat.
Ezek szerint még vissza kell térnem! |
|
|
|
|
|
Re: Dove Sono (Pontok: 1)
mango Ideje: Június 13, szerda, 16:55:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok kritikus...
Zsizsukám, én ehhez semmit sem tudok hozzátenni.
Ez így szép, ahogy van, és meglehet, kritikus szemmel sorolni kellene pár hibát, - de én nem találok.
Jó olvasnom, közelállnak hozzám a gondolataid, minden szó meleg és simogató. Csodaszép emlékek, amik lélekből-szívből íródtak, és mivel ismerlek annyira, hogy ismerem a hátterét is a történetnek: elfogult vagyok...
Szép.
Látod, velem semmire sem jutsz :)
Írj. |
|
|
|
|
|
Re: Dove Sono (Pontok: 1)
hori Ideje: Július 08, vasárnap, 01:03:30
(Adatok | Üzenet küldése) | Nekem az a bajom az ilyen kritikákkal, hogy csak azt tudnám ideírni, én hogyan írtam volna meg - ezért nem szeretek itt beleszólni a dolgokba. Mert ettől kezdve elvesztené a te jellegzetességeidet ez a mű. Természetes narráció lévén - mivel ennek az írásnak igen sok valóságalapja van - nincs jogom kritizálni ezeket. De mégis - mivel nem akarok én is elfogultságot bejelenteni -, hogy hozzátegyek valamit, én az arányokra hívnám fel a figyelmedet. Az írás terjedelmét tekintve a két idézetet együtt kissé hosszúnak érzem - még ha nagyon szépek és illenek is.
|
|
|
|
|
|
|
