| Küzdőtér |
|
|
|
andrass
A lét elviselhetetlenül szürreális tud lenni. Néha a mozdulatnál sokkal fontosabb a szándék, néha olyanokká leszünk, amit sohasem gondoltunk volna. Sokunknak egy egész élet kevés, sőt az örök idő is kevés lenne arra, hogy megismerje önmagát. A kulcsszó: keresés.
Görbület
Vagyok izzó kikelet,
Szétmáló csend,
S neked a szerelem,
Aranytalizmánja.
- Szavad ne feledd’
Vagyok mi, bentrekedt,
S kívülre kivánkozik!
Egy mostoha világba.
Test vagyok, árva,
Egy bűvész mutatványa,
Egy gödör mélysége,
Egy bagós rossz szokása,
- Szavad ne feledd’,
Akárhogy tereled,
Kiadja végül,
És maradék nélkül, a hitemet,
Keveset hagyok?
Az őrület vagyok,
És magamnak keresek,
Nyughelyet, aztán
Kísértet vagyok,
Ritmusa tört dallam,
Görbület vagyok,
Kettészakadt falban…
Halkan járok,
Azután nem vagyok semmi,
Felejtés vagyok,
Nem emlékszik senki.
|
Ideje: November 13, csütörtök, 19:05:55 - Lacoba
|
|
| |
|
| "Görbület" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Görbület (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: December 04, csütörtök, 12:56:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia András! Nem igazán értem, miért írtál "valamit" 6 versszakon keresztül egy vers elé. Az utolsó 4 sor ugyanis olyan kiemelkedő vers, úgy egyedül, hiszen az egész benne van, ami ritkaság. (Talán itt is átgondolásra javaslom a "felejtés" szót, illetve az utolsó sorba kívánkozik egy határozott névmás.
"Halkan járok,
Azután nem vagyok semmi,
Felejtés vagyok,
Nem emlékszik senki. " |
|
|
|
|
|
Re: Görbület (Pontok: 1)
szavathna Ideje: December 04, csütörtök, 17:19:32
(Adatok | Üzenet küldése) | | Bocsika! Nem tudom, milyen szinten van a vers, vagy milyen szintet /mivel béna szint nincs/ választhatok én magamnak, de véleményem az van. Mégpedig szerintem a sokrétűségét így mutatkoztatja meg a vers egészében!!! Nekem így tetszik, így érzem teljesnek. |
|
|
|
|
|
Re: Görbület (Pontok: 1)
andrass Ideje: December 05, péntek, 07:04:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Lacoba!
Nem értek egyet veled! Nem igazán szeretek verset magyarázni, de ennek a fórumnak pont az a lényege... Szóval ez a vers egy monológ, mégpedig egy olyan monológ amibe valaki úgy tűnik be szeretne kapcsolódni, ám ezt a beszélő, verselő nem engedi. Valószínű, hogy a másik fél egy egészen más véleményt kíván megfogalmazni, de ez csupán sejthető. A beszélő pedig keresi önmagát, ez lehet egy adott szituációban, amikor az ember elgondolkozik a saját életén, rosszabb esetben pedig lehet maga az élet- rosszabb esetben, hiszen nem hagyja szóhoz jutni a másikat.
A beszélő a mindentől vagy még inkább a mindenfélétől eljut a semmiig, sőt magáig a felejtésig.
Annyi béna jelmezbe bújunk életünk során s lehet az egésznek semmi, de semmi értelme: önámítás és szemfényvesztés az egész.
András |
Re: Görbület (Pontok: 1)
Lacoba Ideje: December 06, szombat, 08:05:18
(Adatok | Üzenet küldése) | | Azt lehet András, viszont szó sincs arról, hogy valamit nem értek vagy meg kéne magyarázni, hiszen éppen az erőltetett (kissé pongyola) dialógus helyét próbáltam keresni egy igen magvas, egyetemes mondandókkal is bíró utolsó versszak előtt. Ezt nem leltem meg. |
]
|
|
|
|
|
Re: Görbület (Pontok: 1)
andrass Ideje: December 08, hétfő, 13:41:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Úgy vélem, hogy amennyiben csupán az utolsó négy sorból állna a vers, nem lenne több egy szimpla nihillista versnél, ami már annyira tömény, hogy az egész világmindenséget bele lehetne magyarázni. A versemben viszont lehetőségekről, kényszerekről van szó, az akármitől a semmiig megformálható és megformázott életről.
Pongyola megfogalmazás? Nem tudom. Nem érzem pongyolának.
Másrészről nyilván nem az én tisztem ezt eldönteni: az alkotás felhívást jelent Sarte szerint, azaz egy írásmű akkor teljesedik ki amikor az olvasó "újrateremti"azt, tovább gondolja és saját benyomásaival és gondolataival gazdagítja. Ebből a szempontból - még a te esetedben is- a vers a kiteljesedés irányába állt és elkezdett döcögni a kiteljesedés útján, aztán lehet, hogy megbicsaklik és ideje korán véget ér az útja.
András. |
|
|
|
|
|
Re: Görbület (Pontok: 1)
tokio170 Ideje: December 18, csütörtök, 11:12:45
(Adatok | Üzenet küldése) | András, már a másik - általam - is boncolt versedben írtam: Van benned egy beépített saját agy kurkász. Vagyok, aki vagyok - ugye? - de azt ennyi szakaszban taglalni? A vers szolgálata, alázata, nem jelentheti az írójának mániákus nyomakodását, narcisztikus túltengését.
Lehet a költő sok minden, de a "vagyok izzó kikelet" stb. túl nagy arcot mutat.
Végül - hihetetlen - mégsem tudunk meg rólad szinte semmit, mert a levegőbe beszélsz, elszállsz, mint "a bagós rossz szokása" - füstölögve.
"Szavad ne feledd’,
Akárhogy tereled,
Kiadja végül,
És maradék nélkül, a hitemet,"
Ez a versszak pl. mit állapít meg, vagy mond ki szerinted? Talán azt, hogyha valaki tereli a szavát, az kiadja a te hited? Ez semmi, csak egy üres lózung. Itt csakis a te "nagy" hited (?) említése a cél.
"Szavad ne feledd’ " Ki ne feledje? Ebben a versben is csak te beszélsz magadhoz, vagyis a belső "Freud"-hoz.
Az utolsó két versszak, ahol már visszaveszel magadból - túláradó önbizalmadból -, az szép. Végig így kellett volna, ilyen szerényen.
|
|
|
|
|
|
Re: Görbület (Pontok: 1)
andrass Ideje: December 18, csütörtök, 11:57:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A végleteket akartam megjeleníteni, két szélsőértéket. Nagyképűség? Nem tudom. A költészet egyszerre jelent számomra zárkózottságot és exhibicionizmust ("Nem mondhatom el senkinek,...stb.). Nem is volt szándékomban, hogy rólam ez alapján a vers alapján valaki tiszta képet kapjon, ez a vers a vívódásokról szól, a formakeresésről.
Ki akar beleszólni ebbe a monológba? Nem érzem lényegesnek néven nevezni, természetesen van egy megoldásom, de nem akarok értelmező jegyzéket mellékelni a versemhez. Annyi biztos, hogy bele akar vágni és általában akkor szokott előfordulni, ha ellenkező véleményen van, vagy módosítani akarja az elhangzottakat.
Terelni sok mindent lehet, például el lehet terelni a szót, a figyelmet, főleg, ha valami kínos, vagy nem érdekel, nem csak egy gondolatmenet vezetését jelenti.
És végül, mi a hitem?Lehet, hogy rossz a szó, ezen elgondolkodom, nyilván a hit az egy összefüggésrendszer. Itt viszont valami olyasmit akartam kifejezni, hogy életünk folyamán annyi béna jelmezt öltünk fel, hogy teljesen szürreálissá válik a kép. A mai világban nem mi vagyunk mi, hanem az autónk, a pénztárcánk vagy egy-egy félre sikerült mondatunk. Szóval bármi lehetünk, de a legnehezebb azonosulni önmagunkkal, ami megint messze mutat: kik vagyunk?
Nagyon köszönöm a figyelmet és bármennyire úgy tűnik, hogy ellenkezem és védekezem nagyon fontos a véleményed és minden, de minden szavatokat, szavadat megrágom és gondolkodom rajta,
András.
|
|
|
|
|
|
Re: Görbület (Pontok: 1)
andrass Ideje: December 23, kedd, 06:57:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A 4. versszak tényleg zavaró, nem fejezi ki azt amit szerettem volna, most századjára átolvasva, lehet, hogy nélküle teljesebb a vers
Görbület
Vagyok izzó kikelet,
Szétmálló csend,
S neked a szerelem,
Aranytalizmánja.
- Szavad ne feledd’
Vagyok mi, bent rekedt,
S kívülre kívánkozik!
Egy mostoha világba.
Test vagyok, árva,
Egy bűvész mutatványa,
Egy gödör mélysége,
Egy bagós rossz szokása.
Keveset hagyok?
Az őrület vagyok,
És magamnak keresek,
Nyughelyet, aztán
Kísértet vagyok,
Ritmusa tört dallam,
Görbület vagyok,
Kettészakadt falban…
Halkan járok,
Azután nem vagyok semmi,
Felejtés vagyok,
Nem emlékszik senki.
|
|
|
|
|
|
|
