| Küzdőtér |
|
|
|
-Peth-
.
Síri csendben haldoklik minden, az út előlem menekül.
Befordult arccal kiégett aggyal vánszorgok tovább egyedül.
Lépteim hangja, ha nyomot hagyna… ma már,csak énbennem fáj
…és átkozza testem, üldözi lelkem, némán e- haldokló táj
Messze az otthon, vállamon hordom a mindjobban kínzó hiányt,
de előre látok, és senkit sem vágyok... Már nem mondok könyörgő imát.
|
Ideje: December 11, csütörtök, 18:00:58 - Lacoba
|
|
| |
|
| "Vége" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Vége (Pontok: 1)
tokio170 Ideje: December 12, péntek, 07:09:21
(Adatok | Üzenet küldése) | Péter, ez a vers tetszik!
Bocsi, mégis szétcincáltam. Szerintem ebből nem igazán lesz szabályos dolog, és nem is jól mutat abban a tördelésben, amit te szántál neki.
Néhol más a felfogásom, de nézd meg, ízlelgesd az én verziómat!
Elpusztul minden,
az út előlem menekül.
Befordult arccal,
kiégett aggyal
vánszorgok tovább egyedül.
Lépteim hangja,
ha nyomot hagyna,
csakis énbennem fáj.
Átkozza testem,
üldözi lelkem,
némán e haldokló táj.
Távol az otthon,
kínzó hiányod
vállamon hordom,
mint végzetes hibát.
Mindenségre vágyom –
mégsem mondok
egy könyörgő imát.
|
Re: Vége (Pontok: 1)
Peth (Peth@citromail.hu) Ideje: December 19, péntek, 14:42:19
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm!... a verziód kiváló, de teljesen másról szól
Ez a vers, tulajdonképpen menekülés a világból. Arról az állapotról szól, amikor legfeljebb a magunk baja érdekel... vagy inkább az sem. A Te versed, az ezt megelőző lelkiállapotot fogalmazza meg. Direktebben, nem annyira homályosan, mint az enyém. De míg abban az állapotban még jelen van a világ, az enyém a totális szubjektum.
Síri csendben haldoklik minden, az út előlem menekül. (azt jelentené, hogy nincs cél, hiába is keresném)
Befordult arccal kiégett aggyal vánszorgok tovább egyedül.(de a kindulópont is értelmét vesztette)
Lépteim hangja, ha nyomot hagyna… ma már,csak énbennem fáj (ha bármi rosszat követtem, vagy a menekülésemmel követek el, az csakis nekem fájhat, mert senki sem számít)
…és átkozza testem, üldözi lelkem, némán e- haldokló táj ( Ez a mély depresszó. Amikor az ember automatikusan megszemélyesíti a világot, és mivel mindenki ellenség, nyilván én is az vagyok. Nem örül nekem a világ, ezért ülddöz.)
Messze az otthon, vállamon hordom a mindjobban kínzó hiányt, (az otthon, a kiindulópont, a valahovátartozás az egy, ami nagyon fáj)
de előre látok, és senkit sem vágyok... Már nem mondok könyörgő imát. (de mivel úgysem lesz jobb, nincs megoldás... hát nem is imátkozom érte....minek?)
Ezt a verset nagyon kevesen értették, de mégkevesebbeknek tetszett. Lehet, hogy pont a tördelés miatt, és biztos vagyok benne, hogy jobb a te variációd. Azonban a hosszú soroknak is jelentősége van. A lidércnyomásos mozgás-gondolkodásállapotot kívánják erősíteni.
Remélem sikerült elmondani, amit jelenteni akar ez a vers. Az igazán jó az lett volna, ha élből átérezhető, abba az amatőr irodalmi korszakba, amelyben élünk, az én verseim elég nehezen beilleszthetők. Én nem időtöltésből írok.
Örülök, hogy szántál rám időt!...köszönöm!
Peth
|
]
Re: Vége (Pontok: 1)
Tidus89 Ideje: Január 12, hétfő, 15:20:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nekem tetszett. Én is tudom milyen az ha valaki nem időtöltésből ír... hanem azért mert... :) Szerintem eléggé át lehet érezni a vers hangulatát főleg ha valaki tudja milyen is az. Aki meg nem tudja úgysem érti. |
]
|
|
|
|
|
|
