Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Vontatottság (öreg-haiku) |
|
aphrodite
.
Árvalányhajság
Ráncos szálzuhatagon
Vonagló idő
Amikor tavasz
Lomha légfújtatással
Átöltözteti
Nyaklik csak csupán
Halódó mozdulattal
Adja fürtjeit
(Jégborzolt a táj)
2009. 03. 20.
|
Ideje: Március 27, péntek, 01:47:32 - Lacoba
|
|
| |
|
"Vontatottság (öreg-haiku)" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Vontatottság (öreg-haiku) (Pontok: 1) Lacoba Ideje: április 06, hétfő, 21:51:57 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó ideje küszködöm e néhány sorral. Az a bajom, hogy nincs eredet és vég, miért, hogyan, és az sincs: mit is akar e pár sor üzenni a világnak? Nem lelem a műfaj erejét adó szimbólumokat sem.
Nem tudom? |
Re: Vontatottság (öreg-haiku) (Pontok: 1) aphrodite Ideje: április 07, kedd, 09:36:39 (Adatok | Üzenet küldése) | Szia!
Köszönöm, hogy ennyit is mondtál. Minden reakció lényeges.
Alapvetően nem üzenni szerettem volna. Csak egy képzeletbeli képet próbáltam visszaadni, ahogyan az árvalányhajat láttam becsukott szemeimmel. A lengő, lobogó tincsek - tudom, nem éppen felemelően - engem idős női hajra emlékeztetnek, vagy azt hozzák elő belőlem. S mint ősz haj, bekapcsolódott az idő lassulása, az elmúlás. Abban igazad van, hogy nehéz, sőt időigényes precíz haikut alkotni. Ezért leginkább valóban a "haiku-hangulat" lenne méltőbb e szerzeményhez. Így képzeld. Talán oldódik a merevség.
Köszönöm, hogy jelezted gondolataidat. Célom semmi nem volt azzal, hogy közkinccsé tettem 'művem', csupán kíváncsiság, vajon kinél mit indíthat el...
Ez egy hangulat-csepp.
Üdvözöllek:
Szilvi |
]
|
|
|
|
|
|