[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 200
Tag: 0
Rejtve: 1
Összesen: 201


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: Anna álma


Tisztelt olvasó. - Ágnessel a fullextrán keresztül ismerkedtem meg. Nagyon tetszettek szerelmes a versei. Ezt a novellát többek között azért írtam meg, hogy megkérhessem, írjon hozzá verseket.


Nagy örömmel megtette. Így született meg ez a verses írás. Fogadjátok szeretettel.

Anna álma

A kamera elindult. Egy fiatal lány a lencse elé állt és bejelentette:
- Álmok. Első kép, harmadszor és leütötte a csapót.
Laci a rendezői székből indította a játékot.
- Mehet!
Anna háton fekve pihent a meleg füvön. Váratlanul, egy fekete emberi alak árnyékolta be. Bosszankodva felkönyökölt, mert valaki megfosztotta a meleg napsugaraktól. Már dühösen szólni akart, amikor fölismerte Viktort:
- Gyere, megtaláltam a bejáratot. – szólt az hozzá.
- Milyen bejáratot?
- A bejáratot, a hantik birodalmába.
Elindultak a sziklák felé. Egy sima felület előtt megálltak.
- Itt, itt van a bejárat.
- Hol? – kérdezte Anna csodálkozva, mert ott nem volt semmilyen ajtó.
- Itt, mindjárt észreveszed. Meglátod.
Ezek a szavak után, Viktor egész közel állt a sziklarész egyenes felületéhez. Kinyújtotta a kezét. Előbb az ujjai majd az egész tenyere, eltűnt. Mintha az egész valami puha anyagból lett volna. Hihetetlennek tűnt az egész látvány.
- Nincs ebben semmi ördöngösség. A fal függőleges fénysugarakból áll de csak ezen a helyen. Az apró porszemecskék váltják, ki azt a látszatott, hogy itt is szikla van. De nincs. Egész véletlenül tapogattam ki. Itt van a bejárat. Én bemegyek, velem jössz?
Anna egy ideig tétovázott majd igennel válaszolt. Kézen fogva bementek.
Egy sötét, keskeny, de nagyon magas folyosóban találták magukat. A hosszú folyosó vége derékszögben kanyarodott. Onnan fény szűrődött be. Elindultak a fény felé. Meztelen talpuk, a lisztszerű, porba süllyedt. A folyosó falai nedvesek voltak. Körülöttük, párássá vált a levegő. Minél tovább haladtak, annál vizesebbek voltak a falak. Egyes helyeken, vékony patakocskákban folyt róluk a víz. Annának úgy tűnt mintha könnyeztek volna. A finom homok padlózat, gyorsan elnyelte a vizet.
A folyosó végén újból a függőleges fénysugarak állták útjukat. Átmentek rajtuk. Kint lenyűgöző, festői táj tárult eléjük. Lábuk alatt, hullámzott a sűrű magas fű és a sok virág. Valamivel távolabb néhány lépcsős, vízesés zubogott. Mesebeli, álomszerű látvány volt. Anna gondolataiban rögtön egy vers született.

Talán egy álom mezőn
itatnád szomjas vágyam,
ahol zöld fű lenne ágyam.

Vagy erdőben lennénk
a hűs lombok alatt.
Ott is nevetne ránk a nap.

Talán tengernek közepén
egy szigeten, mi ketten,
és szerelem égne szívedben.

Elindultak a patak felé. Női és férfihangokat hallottak. A patak a lépcsős zuhatag után egy széles tóvá alakult. Benne fiatal férfiak és lányok fürödtek meztelenül. Ők ketten is a tó felé indultak. A fürdőzök, nem vettek tudomást róluk.
Anna észre vette, hogy a tó szélén egy érdekes, ember nagyságú, tojás alakú szürke szikla állt. Nem fordított különösebb figyelmet rá, csak épp meglátta. Viktorral vetkőzni kezdtek. Szeretek volna a többiekhez csatlakozni. Amikor a víz partjára értek, a tojás alakú szikla megmozdult. A tövéből egy hosszú, hegyes farok kezdett kalimpálni. A szürke tömb, lassan megfordult. Anna megdöbbenve látta, hogy nem kőről, hanem csúnya arcú, rövid szarvú, farkas pofájú démonról van szó. A ronda alak, amikor meglátta őket, kinyújtotta hosszú vörös nyelvét Anna felé. Anna kétségbeesve menekülni kezdett a víz felé. Ijedtében nagy csobbanással a vízbe esett.

Egy erős, de rövid zaj riasztotta föl, Annát. A látvány és a táj eltűnt. Álom volt az egész. Érezte, hogy hason fekszik. Szeretett így aludni. Bal keze óvatosan Viktor felé kúszott. Az ágy, ott üres volt. Viktor már elment. Valószínűleg az ajtócsukás zaja ébreszthette föl. Attól függetlenül, hogy elvesztette időérzékét, érezte, hogy Viktor nem rég hagyta ott, hiszen még meleg volt a helye az ágyban.
Szokás szerint, minden sötét volt körülötte. Nem szeretett ébren lenni. Az alvás mindig jobban esett. Ha szerencséje volt, mint most, akkor álmodott. Nem bánta, bármilyen zagyvaság is az álma, de akkor legalább látott.

Leszállt az éjszaka
s én nagyon várom, hogy
szememre jöjjön az álom.

Érkezhetne holdsugárral,
vagy egy patak, csacsogó,
és hűsítő szavával.

Sokszor csak késő délelőtt mászott ki ágyából. Akkor kelhetett föl, amikor akart, hisz nem dolgozott. Csak otthon a háztartással foglalkozott, és ha kedve volt verseket írt. Versei leginkább az álmairól és szerelmi vágyairól szóltak.

Ha esik az eső,
vagy süt a nap,
Rád gondolok.

Ha fújna a szél,
és dörögne az ég,
Rád gondolok.

Ha csak csillagok ragyognak,
vagy udvara van a holdnak,
Rád gondolok.

A konyhában megtalálta a kávéját. Még meleg volt. Viktor készíti, kettőjük részére mielőtt elmegy. Az utóbbi időben, figyelmessége csak ebben a gesztusban merült ki. Már hónapok óta, Anna sokat volt egyedül. Viktor egy forgató stáb operatőre. Most is egy tévé játékot forgatnak, állítólag, reggeltől estig. Rendszerint, amikor hazaért Anna már ágyban volt de nem aludt. Várta, és közben szorongott, hogy visszajön- e hozzá. Érezte, hogy vaksága mindkettőjük számára nagy teherré vált. Nem voltak házastársak. Csak úgy együtt éltek. Megszokásból. Viktor mellette volt, már akkor, amikor megvakult. Fiatalok voltak mind a ketten.
Anna nem akarta lekötelezni a szeretőjét de szívében minden nap rettegve várta jöttét. Csak, miután megérkezett, tudott megnyugodni. Tisztában volt azzal, hogy Viktor a forgatás közben sok szép és fiatal színésznő között forog. Rendszerint mindegyik hízelgett neki, hiszen tőle függött, hogy menyire lesz szép, mutatós a képernyőn vagy a filmvásznon. Anna ezt mind tudta, mert valamikor ő is a stábban dolgozott. Nagy László, rendező titkárnője volt sokáig. Tudta és akkoriban látta a férfiak sóvárgó pillantásait a csinos színésznők felé. Viktorral soha se éreztette, hogy félti, retteg érte. Érzelmeit inkább versbe sűrítette.

Szívem, markolja jeges félelem.
Rohannék hozzá, nem tehetem.
Mérges őre, zárak, lakatok, de
gondolatát nem őrzik, szabadok,
hallom hangját, hisz reá gondolok.

Ő is hallja minden gondolatom,
így ezerszer is elmondhatom.
Minden pillanat Te vagy, várlak,
ha őrzik is százszor az ágyad.
Vándorod útját ugye megtaláltad?

Anna lassan szürcsölte a kávét, közben, azon törte a fejét, hogy mit üzent neki ez a legújabb álom. Az álom képsoraiban, több korábbi forgatás jelenete és a képzelet keveredett. Olyan színekkel, dús természettel nem találkozott soha, míg látott. Lírai táj volt. A fiatal fürdőzőkből, áradt a szeretett. A fiuk szépek, izmosak voltak. Közéjük szeretett volna menni. Talán meg is történik, ha az a szürke rondaság nem ijeszti meg. De mi lehetett ennek a jelentősége. Mit ábrázolhatott az a ronda lény. Ha az ajtócsukás nem ébreszti föl lehet, hogy hosszú nyelvével elkapja. Ettől a gondolattól rossz előérzete támadt. Gyorsan elűzte ezeket a sötét gondolatokat és az álom szebbik részére összpontosított. Agyában lassan kialakultak a versszakok.

A reggeli madárcsicsergés,
nékem szerelmed szava.

A rózsaujjú hajnal érintése,
legyen szerelmem válasza.

Ha hangod hallhatom,
fülemnek gyönyörű zene.

A szellő suttogása,
lelkem édes éneke.

Ha ujjad érinti arcom,
testem megremeg.

Ha hallod sóhajtásom,
vágyad védje meg.

Két karodnak ölelése
izgalmas nyugalom.

Ha karjaidba rejtesz
nincs könny arcomon.


Írógépe elé ült a nappaliban. Brillé írógépet használt. Annak mindössze hat billentyűje van. Csak lassan lehet írni vele. Egy betű miatt, néha 3-4 vagy 5 billentyűt is le kell nyomni egyszerre. De egyes betűkre, mint az „a” vagy a vessző, elegendő csak egy billentyűt lenyomni. Emiatt, mielőtt papírra kerül a vers, annak előbb az agyában kell megszületnie. A leütött Brillé betűt javítani már nem lehet.
Megszólalt a telefon.
- Szia Anna – Laci vagyok – mit csinálsz?
- Szia Laci. Írok. Hát te?
- Beugranék egy kávéra. Lehet?
- Gyere, örömmel várlak, hiszen olyan régen találkoztunk.
Laci hangja hallatára, emlékei előbújtak. Akkoriban még csinos, fiatal tízen nyolc éves lány volt. Viktort még nem ismerte. Laci volt a főnöke. Udvarolt is neki. Többször aludtak együtt. Laci soha sem használta ki felettesi posztját arra, hogy kihasználja Annát. Szívből szerette őt. Annának ez akkoriban csak tetszett. Amióta Viktorral él, Lacival csak baráti kapcsolatot tartanak fenn. Igaz, Laci később is igényt tartott Anna figyelmére. Sőt ágyba is vitte volna, ha Anna nem utasítja vissza erélyesen. Viktort választotta, véglegesen.
Laci nehezen tudta elviselni, hogy elvesztette Annát. Sokáig nem is beszéltek egymással. Később úgy tűnt, hogy beletörődött. Amikor Anna megvakult akkor már újra barátok lettek.
Több mint fél óra telt el mire megszólalt a csengő. Anna, amikor megismerte Laci hangját, ajtót nyitott. Tömény rózsaillat ütötte meg orrát.
- Rózsát hoztál? – találgatta Anna.
- Igen. Beengedsz?
- Bocsáss meg örömet szereztél az illattal. Mi járatban vagy
- Panaszkodni jöttem.
A konyhában ültek le. Laci soha sem volt valami kiváltságos vendég. A konyhában is jól érezte magát. Ez Annának is megfelelt, mert az italt és a kávét nem kellett messzire vinnie.
Eleinte csak általános dolgokról csevegtek. Laci, előbb Viktor felől, majd Anna egészsége után érdeklődött. Anna hallotta és érezte, hogy hangja feszült, lelki állapota, pedig a mélyponton van.
- Ne kerülgesd a témát. Laci, mi a gond?
- Magas cukorszintet állapítottak meg a véremben. Komoly cukorbeteg vagyok. Naponta háromszor injekciózom magam.
- Mióta? Hisz utoljára, amikor találkoztunk egy szót se szoltál erről.
- Akkor még nem volt ilyen komoly. Most már a látásom is romlásnak indult. Az orvosok nem titkolják, a nagyfokú cukorbetegség valószínűleg rövid időn belül a vaksághoz vezet. Nagyon félek. Nem tudom, hogy viselem majd el a látásvesztést, hisz egész munkám, életem a vizuális kommunikációhoz kötődik. Te elég sztoikusan viselted el a dolgokat. Engem lehengerelt a tudat, hogy nem fogok többet látni. Nem tudom, hogy várjam-e meg, hogy bekövetkezzen, vagy már most készüljek a vakságra. Te mit tanácsolsz?
- Nagyon sajnállak. Nem tudom, mit tanácsoljak neked. Engem nem készített föl senki. Igaz, hogy nem is kellett, mert nem vártam. Hirtelen történt. Nem tudom mi a rosszabb, ha tudod, hogy megvakulsz és készülsz rá, vagy olyan hirtelen következik be, hogy csak később gondolsz a következményekre.
- Mi ketten ismerjük egymást. – Talán, ha felkészítenél. Ha elmondanád mi vár rám. Én teljesen egyedül vagyok. Veled, legalább a Viktor ott volt és most is itt van.
- Hát igen – sóhajtott Anna. – Néha van, néha nincs.
- Hogy, hogy nincs?
- Nagyon sokat van házon kívül. Az utóbbi időben ritkán beszélgetünk. Korán megy, későn jön. Sokat vagyok egyedül.
- Akkor talán jobb, ha felkészítesz. Remélem Viktornak, nem leszek láb alatt.
- Gyere holnap úgy tízre. Addigra kigondolok valamit – szólt végül is Anna.
Laci komolyan vette ezt az ígéretet. Eleinte csak néhányszor jött hetente. Később mindennapos látogatója lett Annának. Amikor jött, mindig valami aprósággal kedveskedett. Annának ezek a találkozások jól jöttek. Így legalább nem volt egész nap egyedül.
Mivel Laci még látott, Anna kiötlötte, hogy be kellene kötni a szemeit. Az egész tanítás játékká fejlődött. A tanuló ügyetlen volt. Többször kérte tanítója segítségét. Így kezeik sokszor találkoztak és testük is egymáshoz ért. Anna eleinte baráti gesztusnak vélte ezeket a meleg kézfogásokat. De, később, amikor Laci, többször készakarva ügyetlenkedett, Annát az egész tanítás feszélyezni kezdte.
Anna, rendszeresen beszámolt ezekről a találkozásokról Viktornak, aki türelmesen végig hallgatta. Eleinte jókat nevetett rajtuk. Később csak hallgatott, nem szólt semmit. Anna jobbnak látta, hogy ne is emlegesse, Lacit, akivel több időt töltött mint vele. Viktor féltékenykedett. Egy alkalommal nagy veszekedés lett az egészből. Anna igyekezte meggyőzni Viktort, hogy nincs oka rá. Sajnos nem sikerült.
- Légy egy kicsit megértő.- kérte Viktort.
- Nem, vagy én, vagy Laci – döntened kell.
- Viktor tudod magad is, hogy te vagy az akit választottam, de értsd meg sorstársamról, van szó. Nincs közöttünk semmi más, mint a tanító és a diák között. Annyival tartozom Lacinak, mint sorstársnak, hogy felkészítsem. Ne élje át ugyanazt a lelki fájdalmat, mint én.
- Ezek szerint döntöttél. Holnap elköltözöm. – Szólt végezetül Viktor- Csak, hogy tudd, Laci egész idő alatt hazudott neked. Nem cukorbeteg…




Ideje: Szeptember 19, vasárnap, 14:24:37 - Nemar

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a szint főoldalára

Régi próza beküldések (leállítva)
Szint: Régi próza beküldések (leállítva)

"Anna álma" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Anna álma (Pontok: 1)
agnes Ideje: Szeptember 20, hétfő, 15:57:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Üdvözöllek Kedves Nemar!
A regényeid, már annyiszor megirtam, lebilincsel-
nek, és öröm olvasni őket.
Nagyon köszönöm, hogy elfogadtál, megkértél erre a feladatra, amit nagyon szivesen vállaltam.
Már már büszke vagyok a verseimre, amit neked köszönhetek, hisz olyan szöveg környezetbe helyezted, amitől igazán széppé változtak. Köszönöm a lehetőséget, és máskor is számithatsz rám.

Üdvözlettel, szia ági.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds