| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Emléktöredék rólad... |
|
 |
Most, hogy ősz van elhallgatok.
Tőlem senki se kérjen dalt.
Megszürkült bárányfelhő vagyok, |
s csak áztatom egyre az avart
szép könnyeimmel s eszembe jut,
ha hajamba fúj kicsit a szél,
hogy így hullottál te is elém
akkor, gyűrött, kicsi falevél.
Sárga voltál, ütött-kopott,
mosolyogva felvettelek,
belémnézett fájó arcod
és a térdem beleremegett.
Elidőztél széttört ölemben,
Kedves, s néha visszaküldtél
egy-egy mosolyt, de a szélből
vihar lett, s fagyos, zúzó tél.
S hiába kerestem magányos
nyomaid, ölelésemnek csak
árnyékod maradt, s lasszóként
vetettem utánad hosszú
sálamat, hátha elkap, s visszahúz
egy szaggató csókra, de utánad
dobva a hóban csak fekve maradt…
|
|
| |
|
| "Emléktöredék rólad..." | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Emléktöredék rólad... (Pontok: 1)
Halogen (tukkancs@zwallet.com) Ideje: Szeptember 22, szerda, 21:17:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszik, ahogy az emléktöredéket és a hangulatodat szálanként összefonod, és selyemgubóvá tekered...:-) |
Re: Emléktöredék rólad... (Pontok: 1)
Csillagtalan Ideje: Szeptember 22, szerda, 22:18:23
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszi Halogen! Örülök... és kösz, h olvastál...:)
Szia:
csill. |
]
|
|
|
|
|
|
