| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Álltunk a kövön, ketten voltunk csak, s oly fiatalok. Sütött a nyári nap le ránk, s mi megfogadtuk, nem csak ez a pillanat lesz örök, s miénk. |
Szép, álmos, andalgós napok. A dolgunk semmi, óh, hiszen nyaraltunk. Késő délelőtt sétáltunk a domboldalról a városba le. Veled minden jó volt és egyszerű.
Szeretted, amit én szerettem, tudtál ráérősen, kedves-lustán nézelődni vélem, s mentek a napok. Nem kellettek a nyűvő gyaloglások, a hegybe kilométerek sora.
Te tudtad, sört szeretnék inni a melegben,s napozni, mint egy kedves, jó cica.
Annyi mindent dolgoztam már addig, s a te szíved megérezte – fáradok.
Ezért kaptam tőled ajándékba ezt a tizennégy, gyönyörű napot. Féltél kicsit, mielőtt indultunk, tudtad otthonról el nem szívesen megyek. Mégis biztattál: -Gyere, szivem, jó lesz, csak ketten leszünk, s én ott leszek veled.-
Valóban így lett,magam csodáltam jobban, ki félek mindentől, ami idegen.
Te egészen idadtad a várost: -Ajándék, tőlem-neked, szivem!-
Minden este másutt vacsoráztunk, mégis ismertek minket mindenütt. Jön az a helyes, andalgó páros, s áttörölték poharunk nekünk. Emlékszel a fiatal zenészre? Mű-orgonáján ott volt az ital. Figyelted, mint figyelek én is, s ahogy szemembe könnyet csalt a dal. Furcsálltad, hogy engem, a zenészt ezzel is megríkatott. Igazából a zenészt sirattam. Elveszett volt és olyan fiatal.
Tehetsége, mint az ékkő fénye átsugárzott az olcsó dalon. Elhitette ott helyben azonnal, a szerelem kezdhető újból, ha hagyom. Tehetséges volt, mondom, s fiatal, körötte sok füst és ital. -Nem fogsz te már soká énekelni, szegény gyerek-búcsúztattam néma gondolattal.
De reggel lett és tombolt a nyár. Eger csak minket szeretett. Annyira, azt hittem, miattunk minden bolt bezár. Nagyon szerettük egymást, hűségeskünket megtettük már rég. Ma is hiszem, karikagyűrű több senkié nem volt olyan szép.
Ráállottunk a kőre, két pár láb elfért egymás mellett, s a templommal szemben hangosan megfogadtuk: -Örökre egymásé -enyém, s tied.-
Büszke voltam rád nagyon, mert először, sok hosszú, döntős év után, te mindenben oly könnyen döntöttél, s én végre nem is akartam dönteni már. Ahol te vagy, ott gazdagság terem. Mindenek előtt is a szíveken. Az enyémen a legnagyobb, mert azt mondottad: az egyetlen vagyok. Hiába voltak mások, szinte lényegtelen.
Elfoszlottak, mint rosszízű álmok, mikor találkoztál – velem. /Akkor is nyár volt, s én a goromba sötét idegen, elutasítva vidám udvarlásod, otthagytalak, szinte köszönéstelen. Mégiscsak megtaláltuk egymást, te szavam lested, így volt,bizton mondhatom. / Haza kellett jönni már a fényből. A Keletinél hangosan elsirattam a nyárt. Sajnos megérzek sokmindent előre. Akkor sejtettem, ránk nem csak ennyi várt. Elmúlt, mert múlnia kellett. Kicsit nagyon belelhaltunk mindketten, de mentünk tovább. Évek teltek, peregtek, mint homokszem. Mostmár tudom, hogy vannak csodák. Sok év után kerestél, lényege: csak én vagyok neked, más senki se. Fölsejlett bennem is a bizonyosság fénye, mit keresek, ha újra itt lehetek veled. Nincs meg a gyűrű, elmúlt sok nyár. A zenész tán már nem él, de eskünk ott, az áll.
Megvagy nekem, s megvagyok neked. Érett, megbántott, meghurcolt szívvel biztosabban mondhatjuk, hogy enyém-tied. Ajándék vagy egy régi Mikulástól, vagy Jézuskától -nem mindegy ez ma már? Velem maradt a lelked mindörökké – úgy ahogy ott a kövön a szavakban áll.
|
|
| |
|
| "Amikor Egerben..." | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: November 01, hétfő, 19:13:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Érdekes, ahogyan ezeket a pillanatokat meg tudod írni. Az ember olvasása közben végig tudna akarja, hogy ..aztán, aztán mi történt velük??" Tudod, várja a tündérmesei véget, aztán mikor is végére ér, rájön, hogy a lezáratlan történet folyamában benne van már régen minden, hiszen a tündérmese lényege egyáltalán nem a végében van, hanem az odavezető útban, a benne rejlő pillanatokban.
Így vagyok ezzel a történeteddel is. Mind-mind szépen összefonódnak már bennem. Mazeppa, Csibe, e szeretett féltett időseid, gyermekkori szerelmed, akivel tánciskolába jártál.. szeretném, ha a meséd sokáig nem érne még véget, minden pillanatát hatalmas örömmel olvasom.
szeretettel. (a legeslegeslegesleges legjobb barátnőm adta nekem egyszer a Katka nevet, nagyot néztem, mikor újra láttam, szép ajándék volt mára nekem!!) |
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
nyom-ta-thao Ideje: November 01, hétfő, 19:20:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | drága katkám,szokjál hozzá,hogy amit leírok,sajnos igaz(persze margit az besenyő).ennyi év után nem voltam felejthető.persze a dolgok másként élődnek meg,de van és ez is mese a csodáról.te minden alá írsz nekem egy kis novellát.abba ne hagyd,mert seggbe ruglak.írjál,mint állat.mellesleg a lelkedet is tiszticcsa!!!!!köszönlek téged a magasságosnak,hűségesem nekem:tahó |
]
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: November 01, hétfő, 19:28:30
(Adatok | Üzenet küldése) | | Valamit nem mondtam el neked:-) Számomra nem kérdés, hogy mind igaz, természetes. Ha egyszer befejezem a Tündérkéz mesémet, szépen leszedegetve róla a jelmezeket, felderül benne, hogy amiket leírtam, azok mind valós, létező dolgok. Létezik mindegyik szereplő, és léteznek a kiváltó okok. Nekem, a körülöttem lévő világ mese. Emberek, melyek lelkében összegyúrva a rengeteg karakter, amelyeket én ízekre szedve mesefolyammá írok, de mind-mind létező igaz. Mert nem az a lényeg, hogy mi a köntös, hanem mi a gondolat, ami varrta azt. A te történeteid számomra ezért tündérmesék. Tudom, hogy igazak, tudom, hogy mind életed megtörtént pillanatai, de ahogyan rájuk tekintesz, tündérmesévé varázsolja őket. Megélőből, mesélővé leszel, és így teszed a pennát varázspálcává. Ezért nem olvasok szakmai önéletrejzot-)) |
]
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: November 01, hétfő, 19:43:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ja! Bocsi, tényleg hosszúkat írok mindíg..assszem kórosan grafomán vagyok. |
]
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
nyom-ta-thao Ideje: November 03, szerda, 16:12:16
(Adatok | Üzenet küldése) | | vagy ahol akarod,grafománkodjál csak,annál inkább jobb.csak sokat:thao |
]
|
|
|
|
|
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
Paulus (pars@freemail.hu) Ideje: November 03, szerda, 21:26:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én meg büszke vagyok, hogy ez a szép történet az "én városom"-ban esett meg. Kár, hogy nem találkoztunk... |
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
nyom-ta-thao Ideje: November 03, szerda, 22:41:04
(Adatok | Üzenet küldése) | | találkozik az ember,minden viszonylat egylépcsővel fennebb kerül.ez nekem a hely,ahol létezni lehetséges.számomra szent és örök,önmagáért,ami szabad időm volt,pl 1 nap és volt autóm,azonnal odamentem.most is voltunk egy napot a nyáron ketten,CSIBÉVEL.veled is bármikor szívesen találkozom.összerakni az agyunkban lévőt,nem lenne rossz móka.ki se tudnád tépni a hajam,most olyan rövid.hogy PAULUS már megint belémszólt,szép köszönet érte:thao |
]
|
|
|
|
|
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
hori (hori@primposta.hu) Ideje: November 22, hétfő, 08:48:13
(Adatok | Üzenet küldése) | Az írásaid megérintik a lelket. Ez is. Az ilyen pillanatokat nem felejtjük soha, erőt adnak. Itt már nem csak tényfeltárásról van szó, hanem más húrokat is pengetsz. Kivételes érzékkel. Minél többet olvaslak, egyre jobban körvonalazódik előttem egy igaz ember képe. :)
hori
|
Re: Amikor Egerben... (Pontok: 1)
nyom-ta-thao Ideje: November 22, hétfő, 09:39:40
(Adatok | Üzenet küldése) | | pengethetek én akármit,ez csak nosztalgia,met elmúlt,mint a bárányhimlő,meg mint ahogy minden elmúlik.ez van.köszi,hogy visszaugrottál a lemenőbe.cs:thao |
]
|
|
|
|
|
|
