Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: A tékozló ember |
|
winner
Évmilliók teltek el, ily’ tökéletes harmóniában,
Világmindenségben lebegő, kék bolygó csodában.
Kék bolygó halad útján, nem siet, de nem is lassít,
A természet tudja a dolgát, s eszerint cselekszik.
Napok telnek, monoton egyforma ismétléssel,
De bölcsen megtervezett, sok-sok apró lépéssel.
Évmilliók teltek el, ily’ tökéletes harmóniában,
Világmindenségben lebegő, kék bolygó csodában.
A temérdek idő megalkotá porszemnyi világát,
Ezernyi élőlénynek életet adó, varázslatos csodáját.
E csodában, az állatok egymásra utalva éltek,
Csak egy élő volt, ki kevesellte a tökéletességet.
Az ember volt, ki e csodát durván megbolygatta,
Mindent a saját kényelmének alávetve, átalakította.
Tékozolva szétszórta, kék bolygó minden kincsét,
S felfalta évmilliók munkájának a gyümölcsét.
De vajon, honnan vette ehhez a bátorságot?
Miért gondolta, hogy Ő lehet, ki Istent utánoz?
Be kell ezt fejezni végre, amíg nem késő!
Figyelni kell arra, milyen lesz majd a jövendő.
Évmilliókig itt kell élnünk, nem mindegy hát,
Megtartjuk e csodát, vagy pusztulás vár ránk.
Tékozló ember, egy percre állj meg, és jól figyelj,
Természet kincseit óvd meg, hiszen érezned kell.
Amit teszel, azzal a kék bolygó lesz eltékozolva,
Ne akard, hogy unokáinknak, ne legyen otthona.
.
Budapest, 2006. április 26.
|
Ideje: április 14, szombat, 00:31:47 - Veva
|
|
| |
|
"A tékozló ember" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A tékozló ember (Pontok: 1) Lacoba Ideje: április 14, szombat, 23:06:06 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...
Kék bolygó halad útján, nem siet, de nem is lassít,
(a szótagszámolásban elveszett az elejéről a névelő, és az első rész szósorrendje sem igazán magyaros. Hiszen milyen szép jambikus is lehetne: egy - 3 4 a 1 2 – szórend, és a „de” pedig nem szükséges az ellentétpárhoz (siet-lassít)
A természet tudja a dolgát, s eszerint cselekszik.
(itt pedig a dolgát előtt nem érzem szükségesnek a névelőt)
Napok telnek, monoton egyforma ismétléssel,
(egy vesszőhiány, „monoton, egyforma ismétléssel,” a három szó erősen fedésben van, amit jelölni szeretnél, azt az egyik is kifejezni a hozzá illő szavakkal, de ebben a formában a végén a rag sem odaillő)
De bölcsen megtervezett, sok-sok apró lépéssel.
(Nagyon szép sor)
Évmilliók teltek el, ily’ tökéletes harmóniában,
(az „ily” fölösnek tűnik)
Világmindenségben lebegő, kék bolygó csodában.
A temérdek idő megalkotá porszemnyi világát,
Ezernyi élőlénynek életet adó, varázslatos csodáját.
(sok a csoda, ugyanakkor elég zavaros, hogy ki is és mit alkotott. Az idő lenne? Nem hinném)
E csodában, az állatok egymásra utalva éltek,
Csak egy élő volt, ki kevesellte a tökéletességet.
Az ember volt, ki e csodát durván megbolygatta,
Mindent a saját kényelmének alávetve, átalakította.
(ismét jöttek a csodák)
Tékozolva szétszórta, kék bolygó minden kincsét,
S felfalta évmilliók munkájának a gyümölcsét.
De vajon, honnan vette ehhez a bátorságot?
Miért gondolta, hogy Ő lehet, ki Istent utánoz?
(eléggé döcögős, s a kérdések rengenek igazán)
Be kell ezt fejezni végre, amíg nem késő!
Figyelni kell arra, milyen lesz majd a jövendő.
Évmilliókig itt kell élnünk, nem mindegy hát,
Megtartjuk e csodát, vagy pusztulás vár ránk.
(itt már valamit vár az ember, de nem jön. Vannak ismétlések, de semmi ütős kép. S az elején a fejezni-
A hozzászólás folytatása... |
Re: A tékozló ember (Pontok: 1) winner Ideje: április 15, vasárnap, 10:17:24 (Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm az alapos értékelésedet. Tudom, sok mindenben igazad van. A jövőben igyekszem ezekre jobban figyelni. |
]
|
|
|
|
|
|