Re: A képzelet játéka (Pontok: 1)
tokio170 Ideje: December 09, kedd, 04:45:35 | Mivel kezdő szinten "dobtad" fel a művedet túlzottan nem bonyolódnék bele, finom elővigyázatosságból. Persze sokan összetévesztik a szinteket. A versükre értik, nem az elvárt kritika erősségére.
Szép rendszerezett a versfelépítés, tetszetős a szerkezet. Az első versszakban majdnem összejön a 10 szótag is. Végig kellene vinni ezt a szótagszámot az egész versen. Néhol túl sok a "töltelékszó", tehát van miből elvenni. Pl.:
"Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,"
Aki egyedül van, az magányos is, nem kell tovább fokozni. Így ez a sor is 10 szótagosra válhat.
"Egyedül, magányosan állsz a világ közepén,
S azt hiszed, hogy ott minden csak a tiéd,
Hogy egy tündérmesében éled az életed,
Hol csak béke van és őszinte szeretet,
De nézz körül, nyisd ki a szemed,
Játszik veled a képzeleted..."
Ez a versszak háromszor tér vissza, és az tűnt fel első olvasatra, hogy unom a világ közepén, a tündérmese, az élet, az őszinte szeretet, nyisd ki a szemed kifejezéseket. Ez azt jelenti, hogy elég lenne - egyszer - utolsó versszakként.
„Körbe jár az óra, illannak hetek,
S te egyre csak éled az életet,”
Ez a két sor szintén megállított: Mit tudnál jobbat ajánlani? Ne éljen a szerencsétlen?
„A képzelet repít kalandokon át,
Hogy megtudd hős leszel-e vagy király.”
No, a képzelet sem mutat meg semmit, esetleg erdőbe visz. A tények, a tudás (ilyesmik) tudnak utat mutatni és a tapasztalat.
„Repülj fel az égbe, csillagok közé,
Hol angyalsereg gyűlik majd köréd”
Végül szinte elérünk a meseszerű elemekhez, a rózsaszín álmok világába.
A vers eleje jól indul, egész felnőttesen, aztán elkalandozol, ábrándok világába kerülsz.
Képeid toposzok, az első versszak után egyre romlanak rímjeid, általánosságokba esel.
A felkiáltójelet tedd ki a felszólításoknál! Nekem zavaró végig a sor eleji nagybetűzés, régies.
Szépnek, szép a vers, sokat dolgoztál rajta - meglátszik.
|
] |
|
|
|
|
