Diadém
Dátum: Augusztus 01, szerda, 21:49:50
Téma: Aknamező
Egy életem, száz halálom, az aknamezőt megpróbálom!
DIADÉM
Nincsen rajtam egy grammnyi arany sem,
és minden ruhám, amit épp viselek,
legtöbbször nem ér egy gramm aranyat.
Ki vagyok? És mint ember, mennyit érek?
Mennyire taksál a virágáruslány
pimaszul-gyanakodó tekintete,
amikor nagybeteg baratnőmnek vinnék
-enni, szegény, nem tud- egy csokor virágot:
“De tizenöt szála! Csomagoljak hármat?”
Mióta már nem sikk a rabszolgatartás
egy ember értékét nem könnyű megtudni.
Kivéve, persze, néhány futbalistát,
meg a hollywoodi híressegeket,
kiknek bal lábát, vagy épp tomporát
becsülik pontos dollármilliókra.
Vagy még Bill Clintonnak húszpecnyi beszédért
fizetnek annyit, hogy harminc év munka
során megszerzett minden vagyonom
- ingó, ingatlan- csupán töredéke.
(Jaj, be okos ember, néha úgy irigylem!)
De ki szabja meg, hogy mennyit ér
egy VIP, egy volt elnök, vagy egy rongyos koldus?
Mennyi egy félfülű, félbolond kis piktor?
És egy süket, öreg, beteg zeneszerző?
S a Szózat? Szerintük, hány ezer forint,
és hány Örömódát kérnek egy van Gogh-ért?
És ki mondja meg, hogy mennyit ér
kilenc hónap alatt feltett ezer kérdés,
aggódás, kétely: Ép és egészséges?
Hány dollár ezeregy órányi mesélés,
és mennyi százegy átvirrasztott éjjel?
És az a húsz perc, amíg kiér a mentő?
S a sürgősség előtt darabokra törve,
vergődve töltött örökkévalóság:
“Úristen, -jaj, hogy sír-, ne őt, engem végy el!
Add rám a fájdalmát, én azt is kibírom,
kibírok százennyit, csak ő ne szenvedjen!”
Aranyam nincsen, és nincs ezüstöm sem:
helyettük inkább gyémántokat hordok:
- nem halott köveket, élő diadémot!
Kilenc hónapon át szívem alatt nőttek
és váltak valódi, igazi kincsekké.
És minden perc, óra, amit velük töltök,
növeszt a kristályhoz egy újabb karátot.
Szavamtól fényük egyre szebben izzik,
mosolyom metsz, símogatásom csiszol
Rajtuk új s újabb éleket, csúcsokat.
Nem vitrinben tartom, és nem zárom széjfbe;
Nincs piaci áruk, és nem testálhatók.
Viselem halálig: templomba, munkába,
Vacsorafőzéskor, nagytakarításkor,
örökkön-örökké, hétköznap, vasárnap.
|
|