ÉS vers
Dátum: Augusztus 11, szombat, 22:22:56
Téma: Aknamező
Ezen a videken sokat "sosogunk", minden versemben megkuszkodom az "es"-ekkel. Elrettento peldanak kuldom az alabbi versemet.
ÉS vers
Élünk és meghalunk. Lehet
Törvény, közhely, slágerszöveg,
De köztük, a két tény között
Van két hang, ami összeköt
Mindent: kezdetet, végeket,
És élettel tölt meg éveket.
Az "é", mint édes ébredés
Fényében békés lebegés;
Mesél nevetve és zenél,
Végtelen végeket remél.
Nyomában sután bandukol
Az "s", mint bamba kis sikoly.
És ennyi. Elvégeztetett.
Taposom lassan a negyvenet.
Csak ennyi!? Semmi más nem jöhet?
Szürke, kis tesz-vesz létemet
"Ék"-telen, "é"-tlen miért hagyom?
Hisz ennyi minden vagyonom!
Most, múlt és jövő peremén
Motoz bennem piciny remény:
Lesz, mi a múltba visszahull
És felejtés ködébe simul,
De van, mit semmi el nem töröl,
Amit majd ükfiam örököl.
|
|