Fullextra.hu - A fiatalság titka

Bözsi néni volt a mi vígkedélyü, jó humorú szomszéd asszonyunk. Gyurka bácsi a szomszéd magas, szikár, szőlőhegyet, pincét, jó bort és focit kedvelő, vérbeli szentjobbi ember volt. Jó apámmal együtt oszlopos tagja a falusi foci csapatnak.

A szomszédék régi háza és mi éppen épülő házunk szemben állt egymással. Rozoga drótkerítés, egy gémes kút és egy hatalmas lombú gesztenyefa választotta el a két portát egymástól. A közös kút volt az asszonyok találkahelye. Itt tárgyalták meg a fontosabb eseményeket, itt osztoztak örömben, bánatban. Így volt ez ezen az ominózus napon is.
- Na képzeld el Bözsi, ebben a nagy dologidőben, már megint egyedül kapálhatom ezt a hatalmas kertet!- panaszolta anyám. - Pista már megint kificamította a bokáját! Sántikálva jött haza a meccsről.
- A tied legalább hazajött! – vágott közbe a szomszéd asszony – Az enyémet meg hozták! Hogy a fene ette volna meg azt a hülye focit!- zsörtölődött.
- Hozták?- hüledezett anyukám – Pista nem is mondta, hogy rajta kívül mást is ért baleset.
- Nem mesélte? Hát nem is mesélhette! Hiszen már hazajött! Csak az ilyen trógereknek nincs családja, mint az enyém!- hadarta Bözsi néni és közben villámokat szórt a szeme.
- Hát mi történt Bözsike?- kíváncsiskodott anyukám
- Tudod, láttam én, amikor a tied megjött! Gondoltam az enyém is érkezik nemsokára. A gyerekek már aludtak. Volt időm szépen megterítettem, még a vacsorát is odatettem melegedni. Míg vártam, varrogattam is egy kicsit. De csak vártam, vártam, de ez a bitang csak nem akart megérkezni. Már majdnem elaludtam a varrással a kezemben, amikor zajt hallottam. Kinéztem, de nem láttam semmit! Gondoltam öreganyátok botorkál már megint. Aztán valami kapirgálást hallottam a konyhaajtón. Ne szórakozz, gyere be. - kiáltottam ki, de semmi válasz. Aztán valaki kopogott. Odamentem az ajtóhoz, kinyitottam! Hát az uram dőlt befelé és vágódott el a konyha közepén, mint egy ólajtó. Valakik meg az udvaron keresztül kuncogva rohantak kifelé, hallottam amint becsapódott az utcaajtó.
- Eltört valamije?- érdeklődött anyukám aggódva.
- Képzelheted, hogy meg ijedtem! Ott feküdt a ház közepén, meg se mozdult. Azt a tehetetlen embert elkezdtem vetkőztetni. Az arca csupa vér, a ruhája merő pocsolya! Csak azt nem tudnám, hol tudott ez az ember a sárba megfetrengeni, amikor még a nagypatak is ki van száradva. Hiszen tudod, már két hónapja egy szemeső sem esett. Jaj, nem maradt annak a képén egy szemernyi bőr sem! - magyarázta bosszúsan – Már ott tartottam, hogy átmegyek hozzátok segítségért, amikor mocorogni kezdett és megszólalt. Bár ne tette volna! Képzeld! Azt kérdezte, hogy ő most hol van! Hát akkor azt hittem, ott helyben agyon csapom a sütőlapáttal. Mérgemben ott is hagytam a ház közepén. Én meg szépen lefeküdtem! Hogy a fene essen abba a részeg fejébe! – zsörtölődött tovább.
- Biztos nagyon beteg lehet most!- próbálta védeni anyukám a szomszédot! Anyám nem beszédes típus, de most az egyszer úgy érezte, hogy jobban tette volna, ha hallgat. Bözsi néniből robbanásszerűen tört ki a keserűség.
- Beteg? – ordította vörösre vált arccal – Milyen betegség ez, amit saját magának okoz az ember? Hogy a nehézség törje ki az összes italnak a gyökerét, hogy pusztulna ki mind! Hogy nem tudja hol a határ, hát ember az ilyen, aki a sárga földig leissza magát? És még van pofája megkérdezni tőlem, hogy ő most hol van! Ma reggel is olyan volt, mint a kerge birka! Mit gondolsz, mit mondott?
- El sem tudom képzelni! – nézett Bözsi nénire kérdően anyám.
- Hát azt, hogy én csak örüljek, mert nekem mindég fiatal férjem lesz! Mert neki mindég új bőr lesz a pofáján, és ő soha nem öregszik meg! – itt nagy lélegzetet vett, felnézett, nagy meleg barna szemei felragyogtak – Szerinted, lehet az ilyen emberre haragudni?- kérdezte és kis csibészes mosoly jelent meg a szája szegletében.
Választ meg sem várva, sarkon fordult és elindult a nyári konyha felé.