A tenger
Dátum: Október 22, hétfő, 19:22:14
Téma: Kezdő
A nő állt a hatalmas teraszon és hallgatta a tenger zúgását. Már egy éve várt erre a pillanatra, hogy újra hallja ezt a csodás muzsikát.
Az ég fekete bársonyba burkolózott, fekete leplét ráborította a tengerkékjére is. Egyetlen csillag sem volt a horizonton. A parton egy étterem lámpái és a távolban egy megvilágított torony fénye sejtetett életet az egész öbölben. Baljóslatú volt a sötétség. Lent a mélyben a zúgás egyre erősödött. A tenger felől metsző hideg szél csapott az arcába. Kissé megborzongott, és köntöse övét szorosabbra húzta a derekán. A szél kezdte erősebben csapdosni a parti sziklához a hullámokat.
Nézte a feketeséget és azon tűnődött, hogy milyen találó ennek a tengernek a neve. „Fekete tenger” valószínűleg ilyennek látta névadója is annak idején, mint ő most. Egy sirály vijjogása hasított a sötétbe, amikor megpillantotta az első csillagot. Az elsőt millió társa követte, csillogó palástba öltöztetve az eget. A látvány annyira lenyűgözte, hogy a tenger halkuló zenéjét, és a beállt szélcsendet észre sem vette. Már hosszú ideje kémlelte a messzeséget, amikor az a hold ezüst palástja jelent meg a tenger fodrozódó hullámain. A hold lassan kúszott felfelé az égen. A vízre hulló fénysugarai csillogó ezüstös színt kölcsönöztek a félelmetes feketeségnek. A háta mögött nyíló ajtó zökkentette vissza a valóságba.
- Nézd mily csodálatos!- mutatott a mélybe.
-Igen, de te még csodálatosabb vagy! – súgta a férfi és magához ölelte a didergő testet.
Egy hajókürt fájdalmas hangja harsant fel a messzeségben.
Ők ketten egymást átölelve álltak tovább a holdfényes éjszakában.
|
|