Fullextra.hu - Zsófi az állatkertben

Az állatkertben a négy éves Zsófi ketrectől ketrecig vonszolta keresztapját, közben csilingelő hangon énekelt. Néha egy - egy zavarba ejtő kérdéssel szakította meg énekét. Ilyenkor keresztapja egy fanyar mosollyal próbálta leplezni szorult helyzetét. Kitérő zavaros válasszal kísérelte meg elterelni a pici lány figyelmét. Zsófi nem adta fel egy könnyen, és a miértek sorozatát zúdította imádott keresztapja fejére.

Énekelve sétálgattak a zsúfolt sétányokon, amikor Zsófi megpillantotta a tó partján pihenő a madarak színes kavalkádját. Abban a pillanatban, amikor a gyerek jobban szemügyre akarta venni a színes szárnyasokat, valamennyi madár hatalmas robajjal sűrű szárnycsapások közepette az ég felé emelkedett. Zsófi megtorpant szája sírásra görbült, bánatos tekintetét a keresztapjára emelte.
- Ezek most azért repültek el, mert nem tetszik nekik a hangom? – kérdezte elcsukló hangon és két hatalmas könnycsepp gördült le a friss levegőtől kipirosodott arcocskáján.
- Neked van a világon a legszebb hangod! – hangzott a megnyugtató válasz.
Mintha mi sem történt volna jókedvűen haladtak tovább. Az egyik ketrec előtt vagy tizenöt- húsz ember álldogált és kíváncsian figyelték a rács mögött tétlenkedő állatot. Zsófi figyelmét is felkeltette a hatalmas állat.
- Ez itt a gorilla! – magyarázta a keresztapja.
Nézte - nézte a kislány a gigantikus méretű, bárgyún pislogó, egyhangúan kurkászó, lomha állatot, és egyszer csak megrángatta keresztapja kezét, és ragyogó arccal megszólalt.
- Néééézd keresztapúúúúúú! Ez meg olyan lusta, mint apa!
Körülöttük egy pillanatra elnémultak az emberek, valamennyi szem rájuk szegeződött. Egy másodperccel később hatalmas nevetés rázta fel egyhangúságából a gorillát.