Énsűrítményem
Dátum: Július 01, kedd, 16:08:39
Téma: Haladó
Anyám apám alkotott amorális alkonyon, arcpirítón
árvaházba átadtak, átsuhanó áldozatként, átokként, ámbár álmélkodón
bambultam banális bánatomon, bereteszelve bátortalan bántalmazott bensőm.
cinikus cinkostársukként centralizáltam cudar célzatom.
Énsűrítményem
Anyám apám alkotott amorális alkonyon, arcpirítón
árvaházba átadtak, átsuhanó áldozatként, átokként, ámbár álmélkodón
bambultam banális bánatomon, bereteszelve bátortalan bántalmazott bensőm.
cinikus cinkostársukként centralizáltam cudar célzatom.
csecsszopóból cseppenként csalafinta cserfes csemetévé cseperedtem.
dacos dúvadból dőre dühöngővé differenciálódtam dzsumbujomban.
ellenérzések emésztettek, ezért edzettem esendőségem: elkerültem embereket.
felindult fájdalmaimon félénken fejetlenül fejlődtem felfelé
gettóból gürcölve gazdagodtam gúnykép-éngrafikonomon.
gyalázatos gyomnövényi gyakorlattal gyarapodtam gyalulatlan.
hagytam hosszasan hozzáláncolni hévemet hűtlen hódítóimhoz, hovatovább
illuzórikus iskolákban igyekeztem idealizálni ismérveimet, ismerettáramat, így
jutalomdíjul jófejű, jóravaló, joviális jellemmel jeleskedhettem.
kagyló-karanténom kinyílt, kebelbarátom-kedvesem kérte kezem,
lakodalmam limitálta léhűtő letargikus lelkemet.
mára menedékhely minden mocsoktalan minutum, művészetek melyek
nagyítólencséjén nézegetek neves nüánszokat, nemzedékeket,
nyüstölődök nyomasztó nyomorék nyuszikámon
óbégatva, ó odalökte orv orvostudomány oszt óvjad
öleld őrizd önállótlant önelégült önző önvádló ördög, őrlődj!
pánikolj!, pusztult pályaudvarod: porontyod piramisnyi panasza
reménységem renegát repeszdarab, ráadásul rovásaimon rajzaimon
sokszínű sommás sétautaimon senkinek sikoltva-süvöltve,
szántszándékkal szárnyalok szemlecsukva, szárnyaszegetten.
támaszpillért taktikázok tétova-tolvajként talajtalanul,
ugrásnyira úriember uracskám utópiája újraéled, útilaput
ügybuzgó ügyetlenkedéseimre ügyelően üzen, überelem
vágyódó vers-rajz-szoborszerző vászonnép vagyok veszteségünkben
zengjen zeneszó zenitemen, zárszóm: zabigyerek zérón,
zsombékomon zsolozsmázzatok zsúfolásig
Gárdony, 2008. május 14.
Kovács Krisztina
/Welentze/
|
|