Fullextra.hu - A Jégkirálynő imája

...

Viseld el most átkom! Ezt suttogom a szélbe , a havas mezőn állva , de nem jössz el hozzám. Messze távol a Nap már lement , árnyék vetül a hólepte fákra . A Hold is előtűnik a csillagok mögül , de nem jössz el hozzám.Fénye megvilágítja jéggel fagyott arcomat , szemem könnyektől parázslik , de többé már nem sír.Hajam a szél lágyan ringatja , lelkem nélküled hallgat a sötétben , s mert én hús-vér vagyok , egyedül-nélküled megfagyok.Mert fázok, mert félek.Régi hangod érzem , de kezem nem mozdul , nem ír .Hol vagy démon , ki nekem adtad a szót , hogy képes legyek használni? Kerestem az utat nélküled:nem találtam.Követtelek a jeges tájba , mert hittem , itt rád lelek , de elvesztem . Farkasok üvöltenek messze , megremeg a jégszobor . Hiába félek , többé nem mozdulok: megfagytam érted , mert hittem benned. Megmutattad mit kerestem , megmutattál önmagamnak. Később- rájöttem kit kell védjek , mert azt bántják , aki nincs ott , de ki véd meg engem most , mikor itt vagyok? Ki - olvasztja fel szívem , mi örökre megfagyott ? S mert hideg tűz lángol távol , a halk gyertyafények , kik egykor szerettek . Távol járnak tőlem , mind , átlátják jég - testemet , mert nem néztek a mosoly mögé , hol lelkem rettegett . Halvány fényük lassan elvész , s egyedül marad kihalt mezőn , messze innen , szobruk holttá fagyva csillan . Ők azok , kik mellőlem elvesznek . Mert fázok , mert félek .Már nem érdekelnek a miértek , nem maradtak , csak a mertek . Mert nem akarok az első lenni , ki nyomot hagy a fényes hóban , de mert nincs más - hisz nem találtam vállalom , mit rám szabtak . Mert célom csak egy ember hallja hangom , aki majd megérti minden harcom .Mert elég egy , hogy a világ megváltozzon , s mert nekem elég egy , hogy ezzel megváltjon . De félek , hisz sok minden vár , mert az idő véges , s mert sosincs elég . Viharfelleg gyűlik az égen , eltűnik a Hold , a Csillagok : seregként ostromlom a havas szél , de akkor sem mozdulok .Neved suttognám , ha tudnám , mert fázok mert félek - nélküled .Deres ruhám szaggatja a kegyetlen orkán , arcomra most még több jég fagy , látni akarlak .A távoli fák síró hangját hozza a szél , nem irgalmaz nekik. Üvegtestem reszked , hollóhajam hólepte , angyalruhám megtépte , mert így kellet lennie . Vállamon érzem érintésed , látom vad tekinteted . Szememből könny folyna , ha tudna , mert fáj , hogy most látom , amit féltem , hiszen azt tagadtam , ami részem . Hiába írok egyedül , nem ad hangot tollam , mert én is megnémultam , mert gyermek a szó , kit gondoznod jó , ha szeretnéd , hogy szeressen . Mert mi vagy író ? Mit teszel író ? Megérinted arcom , megreped a jég : Újra hallok , újra hallok .De mert a téli szél elfújja hangom , fülembe zúgja régi dalom: a remekmű fájdalomból születhet , mint egy új élet . De én nem éneklek veled , nem tudok , csupán egy szobor vagyok . Emlékszem sok kis gyertya világított nekem akkor , én mégis téged kerestelek , mert reméltem meglelhetlek nyugadtól keletig , a Pokoltól a Mennyig . Vártam rátok is Múzsák , s vártam rád ihlet , de nem jöttetek . Ezért vagyok itt , veled . Havas tájra hítál engem , én hittem neked és követtelek . Azt mondtad nem fog fájni , ha nem akarom az igazságot sem látni . Aztán itt hagytál egyedül gondolkodni , vagy meghalni . Most értek már mindent , nem vagyok többé gyermek . Elfogadom ajánlatod , mutasd a valóságot ! A Hold újra látszik , de a csillagok némák , őket többé már nem látják . Hangodtól felolvadok , szívem dobog : így újra érzek , mert fáok , mert félek . Mutasd meg , miként írjak rólad ? Taníts meg mindenre , ezt akarom , s van még egy pár kivánságom . Mert engem is választottál , erről te tehetsz ! Tégy most csodát , csak ennyít még , aztán elmegyek . Adj nekem bűbájodból , küldj hozzám tündéredből , hogy képes legyek beismerni hibám . Többé nincs erőm vitázni , sem gúnyolódni - feladtam , mert felolvadtam , s bezárt madárrá váltam . Mert már nem fázok , de még félek .