Fullextra.hu - Egy zenére bevillanó gondolat

Aubry
Egy férfi sétál az erdõben.Hamarosan kel fel a nap. Egyedül van. Nem gondolkozik, csak megy céltalanul.

Már elege van a nagyvilági gyorsütemû életbõl. Egy kisebb rétre ér ki amikor a nap elsõ sugarai átsiklanak a talajon. Egy virág nõ ki a földbõl a férfi szeme láttára, tõle nem messze. A virágból egy tündér lép ki. A férfi csak bámulja, mint ahogy a tündér is a férfit. Mikor már elég hosszú ideje figyelik a másik tekintetét, a férfi közelebb lép, hogy megszólítsa a furcsa tüneményt. A tündér nem hátrál. A napot együtt töltik. Ismerkednek egymással. Napnyugtakor viszont a tündér visszatér a tisztásra, s miután búcsút int a férfitõl visszaolvad a virágba, az pedig vele együtt visszabújik a földbe. A férfi haza megy. Hihetetlen élmény volt számára. Nem is hiszi el, hogy ilyen megtörténhetett vele. Elhatározza, másnap megint elmegy arra, hátha újra láthatja.reggel korán ki megy, alig várja a napkeltét. Mikor a nap fénye átszivárog a lombok közt és eléri azt a helyet ahol tegnap a virág volt, újra elõbújik a virág. S alig néhány másodperc elteltével a tündér is ott áll. A férfit azonnal észreveszi és elmosolyodik. Örül, hogy újra látja. A férfi boldog. Ezt a napot is együtt töltik, de sokkal fesztelenebbül, mit az elõzöt. Este hazatérnek a saját otthonukba a szokott útvonalon. A férfi nem tud aludni. Rájön: SZERELMES!!! Forgolódik, nem hagyja nyugodni valami. Reggel ismét ki megy aza erdõbe. A tündér mikor elõlép, boldog,boldogabbmint elõzö napon. A férfi ideges, bár boldognak akar látszani. A nap folyamán feloldódik. A férfi nem sokkal napnyugta elõtt rájön, nem lehet õvé a tündér, mert nem mehet az õ világába. Elveszti eszét. Eltapossa a virágot, mielõtt a tündér bármit is tehetett volna. A tündér haldoklik. A férfi magához tér, és a rémülettel vegyes lelkiismeret furdalás lesz úrrá rajta. Öngyilkos lesz. Valami halvány fény dereng körülötte, majd átváltozik virággá. A tündér magához tér és visszatér világába a férfi “testén” keresztül.