Zúgó folyóm egykor
Vad partomat mosta
Ölembe engedtem
S elsodort a vágy

Földi lét e kapcsot
El nem szakíthatta
Hittük, szebb nem lehet
S miénk a Világ.

Egymás szemében
Jöttünk napvilágra
Én édes medre voltam
S ő volt Nílusom

Forró szikláim közt
Hűsen csordogálva
Elfeledtünk mindent
Múltba fordulót.

Ma már tudom, elment
Partom sosem mossa
Gáta szabtak nekünk
Nem való a vágy

Nem érinthet többé
Vizének lágy habja
Egyedül maradtam,
Kiszáradt holt ág.

2004