Fullextra.hu - Tegnap játszottál a hajammal

Karamell tincsek táncoltak
finom férfi-ujjak között,
tekergőn simultak nyakhoz,
fülhöz.

Hiábavaló édes játék
a tarkó simogatása,
a tudat benne oly kevés,
ezért végtelenül emberi és
szemembe könnyet hazudik
nyugalma.
Tudom,
létezett már előttem múzsa,
nem vagyok más, egy új ciklus,
ismétlés,
de ilyenkor ez, mint egy egyhetes
izomláz a reggeli első nagy
nyújtózkodáskor,
csak alig fáj.
Tompa, egészen távoli a remegés,
visszhang válasza röpköd,
hogy csak törtfehér az ágy,
a ráncait más suttogó,
görcsös
ölelések formálták.
A saját gondolataimtól
annyira nem félek,
hiszen szüntelen hallom őket,
de hogy benned mi motoz,
nem látom sehogyse.
Pedig én sem szeplős, pösze
sihederként
álltam hadba a bensőmmel,
már nem minden új,
ami szép,
s a fájót jobban értem.
Már tudom,
hogy a szívet radírozni kéne,
hypós vízzel öblíteni
minden régi érzés után,
minden új „szeretlek” előtt,
hogy tisztán lássam, halljam,
hinni tudjam őt.