Emléktöredék rólad...
Dátum: Szeptember 21, kedd, 20:36:55
Téma: Régi vers beküldések (leállítva)
 |
Most, hogy ősz van elhallgatok.
Tőlem senki se kérjen dalt.
Megszürkült bárányfelhő vagyok, |
s csak áztatom egyre az avart
szép könnyeimmel s eszembe jut,
ha hajamba fúj kicsit a szél,
hogy így hullottál te is elém
akkor, gyűrött, kicsi falevél.
Sárga voltál, ütött-kopott,
mosolyogva felvettelek,
belémnézett fájó arcod
és a térdem beleremegett.
Elidőztél széttört ölemben,
Kedves, s néha visszaküldtél
egy-egy mosolyt, de a szélből
vihar lett, s fagyos, zúzó tél.
S hiába kerestem magányos
nyomaid, ölelésemnek csak
árnyékod maradt, s lasszóként
vetettem utánad hosszú
sálamat, hátha elkap, s visszahúz
egy szaggató csókra, de utánad
dobva a hóban csak fekve maradt…
|
|