Anyeginhez másodszor...
Dátum: Szeptember 26, vasárnap, 11:47:21
Téma: Régi vers beküldések (leállítva)
 |
„Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.”
/Puskin: Anyegin/ |
Ím porba hullt büszkeségem,
Érzésem így vallom meg Neked
Bocsásd meg e gyengeségem
E levél is a Te érdemed.
Mi volna hát a titkos erő
Mely tollat vétet a kezembe
Boldog órák, régi szép idő
Emlékét juttatván eszembe?
Múltunk után kutakodva
Verseid, ha elolvasom
Csókod után vágyakozva -
Ó boldogtalan fájdalom!
Biztos pont az életemben
Lelkemnek támasza valál
S Tőled elszakítván, ím lettem
Béna, ki mankót sem talál.
Tudom, megrendít levelem
Tán még szavakat sem találsz
A választ nem is remélem:
Nem az vagyok, akire vágysz.
Csak álom volt, hogy karjaidban
Bűverődtől megremegtem
S fülembe suttogtad halkan:
Végtelen gyönyört látsz bennem.
Csak vidéki fruska vagyok
A nagyvárosi életedhez
Túl sok mindent nem adhatok:
Tán cseppeket a tengerhez.
Nem sok maradt, csak a remény
Hogy néha még majd láthatlak
S ha vetsz egy pillantást felém
Öröm lesz az Tatjanának
Ki előtted térdepelvén
Világgá sírja bánatát
A múltat sosem feledvén
Adja át szíve halk szavát:
„Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.”
2004. szeptember 26.
|
|