Fullextra.hu

Csibe olyan kislány, amilyenről mindenki álmodik. Születése nem a véletlen műve volt. Örültük minden alkalommal, amikor gyermekkel áldott meg minket az ég.

Tehettük, mert fiatalok voltunk és nagyon összetartottunk.
Amikor már volt önálló lakásunk és megvoltak már a fiúk, elgondolkodtam. Kellene még egyet babázni utoljára. Elég öreg vagyok már, huszonhat éves. Próbáljuk meg mégegyszer. Nagyon jól sikerült a próbálkozás. Szívemre teszem a kezem: bizonyisten nem az vezérelt, hogy kislány legyen. Mindegy volt, csak újra legyen babás állapot a családban. Az,hogy kislánynak sikerült csak ráadás ajándéka volt a Jóistennek.E z a gyermek mind a mai napig örömet okoz. Szeretete határtalan, okos, megfontolt, szorgalmas, mint egy kis hangya és nagyon dekoratív. Tízszer bölcsebb, mint én vagyok. Bölcs útmutatásaiból -én az impulzív barom- sokat profitáltam. Noha Zsiga bácsi összes Csibéje a szívembe van írva, eszembe se jutott, hogy az ő természetes kedvességét utánozva legyen az én Csibém Csibe. Hosszú folyamat végeredményeként állandósult a neve. Ma is mindenki így hívja. Keresztségben kapott nevét külföldön használják. Ott szerezte diplomáit, ott dolgozik. Azok meg nem tudnak magyarul a szerencsétlenek. Választott keresztneve is nagyon ráillik. Minden okom megvan arra, hogy büszke legyek rá. A legeslegfonosabb mégis inkább, hogy határtalanul szeretem.

Amikor az ötös fogat felbomlott, a fiúk már nagykorúak voltak. Csibe tizenöt éves. Bölcsen átlátta,jobb ez így. Megbeszéltük, előlről, hátulról.-Ne búsúlj, jövök, amikor csak tudok-. Ezt olyannyira betartotta, hogy többet láttam, mintha egy más város kollégiumában tanult volna. Éjszakákat utazott végig, akár három napért is. Ha nem tudtam a teljes nyarat szabadságon tölteni, elémjött minden nap a munkahelyre. Utána még rengeteg időnk maradt a napból. Végiggyalogoltuk az erdőt, az utcákat kiültünk fagyizni, jártuk a boltokat. Nagyon ment ez nekünk. Megbeszélgettük az aktuális titkainkat, ellátva egymást bölcs tanácsokkal. Az ember a más dolgában mindig okosabb, mint a sajátjában. Ílyen mélyről eredő belső kontroll oda-vissza nem adódik mindenkinek. Nekünk adódott. A köztes időben rengeteg levél ment oda és vissza. Anyák napján rajz is jött mindig. Mivel a zenében nagyon tehetséges, a kézügyessége a rajzban ennek a fordítottja. Külön édes mindig amikor egy harminchoz közeledő felnőtt szép asszonykától gondos óvodás rajzokat kapok. Az ábrázoltakhoz oda van írva: napocska, hogy örüljél, kiscsibe, egér cica, nyuszi. Ezeket a remekműveket külön dossziéban őrzöm. A diplomahalmozás neki nem a nagyképűség mutatója. Szeret és tud tanulni, természetes állapot kiváló viszonya a hangszerével, ezért amíg lehetséges tanul rengeteg munkája mellett. Szórakozásból elvállalta egy templomi kórus vezetését is. Meghalnak érte az öreasszonyok, akiknek napfényt jelent álmos hétköznapjaikban minden próba.
Okulva a példából, Csibe a párválasztás tényét is okosan kezelte. Öt évig gyűrűs menyasszonyként élt együtt választott párjával. Remek kis háziasszony lett belőle azonnal. Én csak annyi megjegyzést tettem, hogy zenész mellé abszolút polgári foglalkozású nem szerencsés. Egyszerűen nem tudja a kivülálló, miről beszél a muzsikus, ha hazamegy. Ezt a hivatást nem lehet letenni a küszöbön. Meg kell vitatni, beszélni kell róla otthon is,kicserélni a gondolatokat. Harcosan kiállt amellett, hogy ez nem jelenthet problémát. Itt én eldugultam, mint a rossz lefolyó. Elmondtam, ezzel belőlem elég is, majd hozza az élet magával a megoldást. Hozta. A főiskolán szinte az egész évfolyam magyarokból állt, kivéve egy-két japánt koreait és talán két ottanit. Az egyik magyarajkú kolléga egyre többet sürgölődött a Csibe körül. Amúgyis rengeteg közös muzsikálnivalójuk akadt. Az együttélés ötödik évében (Csibe szerint utolsó két évében már) mutatkozni kezdtek hajszálrepedések. Öt évet letenni, kemény dolog. Pláne egy ilyen békességre törekvő léleknél, mint Csibe. A szakadást végül nem lehetett elkerülni. Akkor egy időre lefogyott és megsápadt a drága lány, mert nagyon megviselte a kudarc. Öt évet belenyomunk egy kapcsolatba. Erőben tisztességben, szeretetben, kitartásban. Nem könnyű belenézni a semmi pofájába. Szerencsére a háttérben ott állt kolléga úr. Először csak mint tapintatos vígasztalás, aztán lassan, megfontoltan, de egyenesen haladva összejött a páros. Ennek négy éve. Az utolsó év végén tengerparti romantikus lánykérés, karikagyűrűvel, amit reméljük már nem kell majd visszaadni. Nyáron pedig Tihanyban az egyházi esküvő. A legnyomatékosabban akarták mindketten, hogy ez a hűség egy életre pecsételődjék meg. Csibe szép volt, mint egy álom, a vőlegény jókiállású, derék és szelíd. Minden adott hozzá, hogy együtt muzsikáljá le az életüket.

Mindig megmelegszik a szívem, amikor rendszeretetében,életvezetésében tisztességében ráismerek a jó kertészre. Bár a sorsunk időnként kilométerekben távol tartott egymástól, lélekben egyetlen percre sem szakadtunk el. Mivel nekem az utazás végtelen kínokat okoz a gerincemmel történt sérülés miatt, elhozta nekem a diplomakoncertjét és eljátszotta az itteni főiskolán. -Ne gondold, drágám, hogy kimaradtál bármiből is. Minden fellépő ruhámat tőled kaptam, gondolatban segítettél, tettekben is, ez a koncert éppen úgy a tiéd is! -Ezt én kaptam tőle diploma -ajándékképp.
Szívből kívánom mindenkinek, tiszta szívemből, hogy legyen egy Csibéje.
Akiért érdemes élni, aki visszaigazolja, hogy lehetőségeiden belül mégis jól csináltad.