Fullextra.hu - Novella: Hazassagi evfordulo

" Egy kis idő és megláttok engem..."

A Nagytemplom harangja visszaveri szívem dobbanását lépteim alatt. Tombol a nyár. A Nagyerdő fái kéjesen nyújtóznak az éltető fényben. A madarak zenéje dalolja az élet körforgását, a szerelem mámorát.

Falfehéren fekszel a kórházi ágyon. Lehunyt szemed távoli világba visz, együtt megjárt utakon. Az infúzió cseppjeinek monoton ritmusa az élet ígérete. Oly fiatalok vagyunk. Szívünk még megannyi szépség tárháza. Érzékeink kifinomult érintése óvatosan bőrünk alá szökik.

Minden szál rózsa imám érted. Illata mosolyt varázsol szád szögletébe. Lassan kinyitod a szemed. Pillantásunk ólom nehéz. Szemed barna fényében az írisz apró szenzoraiban boldogság villan. Kezeden a halvány erek megfeszülnek a szorítástól ujjaink remegő találkozásának szépségében. Megáll a perc az ölelésben, mint gyermekünk pillái az angyali álom előtt.

Most a fák csupasz ágai hajladoznak a novemberi szélben. A fekete márványtáblán kiált a valóság (1949-1977). A csendet megtöri lépteim nyomán az avar zizegése. Egy szál rózsa hozza az üzeneted e borús reggelen. Szorosra zárt bimbó óvatosan meghajlik az ég felé. Döbbenten állok, szempillám sem rebben, szűzi csend van bennem. Novemberben rózsa virít a sírodon. Él, vöröslik, és hirdeti a szerelem múlhatatlanságát.
A gyermek tenyerének melege visszahozza szerelmed hajnalát.
Ezért érdemes élni.

Könyves Tóth Enikő