Kilenc éves ajándék
Dátum: December 16, csütörtök, 08:26:58
Téma: Régi vers beküldések (leállítva)
 |
Kislányom, dec. 6.-án töltötte 9. évét. Neki írtam.
|
Neked is kellene írnom.
Tudom. Megígértem.
De csak érzéseim vannak
Szavaim nem találnak utat
oda, hol őrizlek
Mélyen, bent
lelkemben, szívemben,
minden lüktető, érző
zsigeremben.
Rád nem illenek a tünde szóvirágok,
s minden mese megcsuklik előtted.
Szemedbe nézve a végtelen bölcsességét látom
én magam változtam meg tőled.
Mit jelentesz nekem?
Csukd be a szemed!
Szavak helyett, képekkel
lefestem neked.
A télre köszöntő tavaszt,
a szakadék helyett a lankát,
A lét börtöne helyett vagy
a végtelen adta szabadság.
Tudtam már az első pillanatban.
Tudtam, hogy már velem vagy.
Lényed körbelengve óvott,
közben velem elhitetted:
Én óvlak, míg bennem
emberré formáltad önmagad.
S ma, mikor láttalak
eltűnni a téli fák alatt,
döbbentem rá utánad nézve,
mit adott nekem tenmagad
csöppnyi léte
ez alatt a röpke kilenc év alatt.
S a legmélyebb titok lengi át
könnyező mosolyomat,
mert tudom: a gyermek neveli a szülőt,
mikor lassan bandukolva a létben
útravalóul viszed féltő sóhajomat.
|
|